BIZTONSÁG, TISZTESSÉG, EMPÁTIA

MÁTÉ GÁBOR, AZ OMSZ ÚJONNAN KINEVEZETT FŐIGAZGATÓJA SZERINT MORÁLIS VÁLSÁGBAN VAN A SZERVEZET

 

Nem a rossz állapotú mentőautók, nem is a létszámhiány, de még csak nem is az alacsony fizetések jelentik a legnagyobb problémát az Országos Mentőszolgálatnál, hanem az általánosan jellemző morális válság – állítja a szervezet élére tavaly decemberben kinevezett főigazgató. Máté Gábor korábban mentőápolóként dolgozott az OMSZ-nél; az egyik ükapja az a Kresz Géza, aki 1887-ben megalapította a mentők elődjét.

– A múlt hét végén az egyik szomszédunk három órát várt orvosi segítségre, mire a háziorvosi ügyelet és a mentők közötti hatásköri vita után végre kórházba szállították. Nem a tanyavilágban, viszont stroke-gyanúval, amelynél minden perc számít. Nem 15 percen belül kellene kiérkeznie a mentőnek a beteghez?
– Nem létezik ilyen szabály. Egy infarktusos, elgázolt vagy éppen stroke-gyanús betegnél viszont ez jogos elvárás. De ahhoz, hogy ezt minden esetben megtehessük, minimalizálni kell azokat a tényezőket, amelyek komoly erőket vonnak el a mentőfeladatoktól. Gondolok itt az indokolatlan hívásokra, a magánszolgáltatók helyett kényszerűen elvégzett betegszállításokra, a partidrogos fiatalok ellátására, arra, hogy egyes kismamák terhestaxiként használják a mentőket. Vagy azokra a nem életveszélyes, nem akut esetekre, amikor valakinek megrándul a bokája vagy belázasodik, mert esetükben nem reális a negyedórán belüli ellátás, sőt, lehet, hogy azt fogja neki javasolni a diszpécser, hogy borogassa a húzódást, forduljon a háziorvosi ügyelethez, vegyen be valamilyen gyógyszert vagy keresse fel hétfőn a háziorvosát.

– Miért nem teszi ezt már most is?
– Mert nem egyértelműek a szabályok, nem azonos a mentésirányításban dolgozók képzettsége, tudása. A jelenleginél sokkal világosabb, folyamatosan monitorozott kikérdezési rendszert szeretnék bevezetni, mert meggyőződésem, hogy észszerű mentésszervezéssel sokat lehet javítani a helyzeten. Ez most top prioritás. De tudni kell, hogy csak tavaly 1,1 millió esetet látott el a mentőszolgálat, tíz százalékkal többet, mint egy évvel korábban. Ez napi körülbelül hatezer hívás. Mindegyikhez nem lehet és nem is kell negyedórán belül kiérni.

– A múlt év végén szinte nem telt el úgy nap, hogy ne adtak volna át valahol az országban egy felújított mentőállomást.
– Részben felújítottat. A műszaki átadások megtörténtek, de ez nem jelenti azt, hogy nincs további tennivaló. A beruházások egy része azt a célt szolgálta, hogy lerövidítsük a kiérkezési időt például azzal, hogy a kertkaput ne kézzel kelljen kinyitni.

– Az Állami Számvevőszék 2015-ös jelentése szerint még mindig – vagy ismét – rengeteg a cserére érett mentőautó. 2011 óta már nem is tudják betartani azt az előírást, amely szerint tízévesnél idősebb mentőjármű nem futhat az utakon. Jelenleg mi a helyzet?
– A mentőjárművek folyamatos cseréje éves szinten mintegy kétmilliárd forintba kerülne.

– Mennyi jut most erre?
– A töredéke. Közép-Magyarországon különösen rossz a helyzet, hiszen itt nem lehetett uniós forrásokból fejleszteni. Közben az ellátási eseteknek a 30, a panaszos ügyeknek a 80 százaléka ebből a régióból kerül ki. Itt a legnagyobb a fluktuáció, az országos 14-15 százalékos átlaggal szemben 18 százalék. Van tehát tennivaló.

– Az egészségügyben komoly gond a munkaerőhiány és ezzel együtt a túlterheltség, a frusztráció. Mentőként ezt még tetézik a szélsőséges munkakörülmények, a kiszolgáltatottság. Hogy állnak most humánerőforrással?
– Gyengén, ahogyan humánerőforrás-menedzsmenttel is. Elsődleges feladatnak tartom, hogy javítsuk az itt dolgozók megbecsülését, értem ezalatt például a vezetők és a beosztottak közötti kommunikációt, a belső konfliktusok mérséklését, de akár a megfelelő munkaruha biztosítását is. A mentőszolgálat a legnagyobb egészségügyi szervezet, amelyben mintegy 7500-an dolgoznak, és amely sok ok miatt mára morális válságba került, és komolyabban probléma, mint a jelképesnek mondható fizetés.

– Mennyiért dolgoznak ma a mentőorvosok, ápolók?
– A mentésirányítók 147 ezer, a mentőorvosok 286 ezer, a mentőtisztek 181 ezer, a mentőápolók 139 ezer, míg a gépkocsivezetők 127 ezer forintot vittek tavaly haza havonta. Ezek tehát a nettó keresetek.

– Még a kötelező kamarai tagság bevezetésekor, 2011-ben kiderült, hogy a mentőápolók csaknem felének nincs egészségügyi szakképesítése. Akkor egy egy hónapos intenzív tanfolyamot indítottak számukra, emellett kötelezettséget kellett vállalniuk, hogy három éven belüli elvégzik az OKJ-s mentőápoló-képzést. Ijesztő a tudat, hogy olyan mentőt küldenek egy balesethez, aki egy hónapja még mondjuk egy plázában volt eladó.
– Vagy asztalossegéd. De, ahogyan ön is mondta, egyrészt csak egy elméleti és gyakorlati oktatást egyaránt magába foglaló képzést követően állhatnak munkába a képesítés nélküli kollégák, másrészt őket nyilván nem küldjük szakellátást igénylő esetekhez. Hozzáteszem, ez mindig így volt, annak idején én is repülőgép-műszerészként kerültem a mentőkhöz.

– Az OMSZ hosszú ideje folyamatos év közbeni pénzinjekciókra szorul, hogy eleget tudjon tenni törvényben előírt feladatának. Mennyi hiányzik a költségvetésükből?
– Becslésem szerint 30 százalékkal több pénzből már tudnánk úgy gazdálkodni, hogy ne kelljen rendszeresen kompromisszumokat kötnünk. Természetesen nincs az a pénz, amit ne lehetne elkölteni fejlesztésre vagy a kereseti viszonyok javítására, és fogok is pénzt kérni a fenntartótól. De majd csak akkor, amikor be tudom mutatni, melyek azok a területek, ahol pluszforrás nélkül is eredményt tudtunk elérni. Az én feladatom rövid távon a nehézségek ellenére is magas szakmai színvonalú mentőellátás fenntartása, hosszabb távon pedig azoknak a változásoknak az elindítása és lebonyolítása, amelyekkel kiszámíthatóvá, fenntarthatóvá és minden szempontból biztonságossá tehető az Országos Mentőszolgálat működése.

– Sokakat meglepett, hogy nem orvost, hanem egy volt mentőápolót nevezett ki az államtitkár az OMSZ élére.
– Talán nem annyira meglepő ez, hiszen egyik ükapám az a Kresz Géza volt, aki megalapította a szervezett mentést, Európában is elsőként. Apám is mentőzött az egyetem előtt és alatt, majd én is. A következő pedig a lányom lesz, aki reményeim szerint jövőre, ötödéves orvostanhallgatóként dolgozik majd nálunk mentőtisztként.

3 hozzászólás ehhez - ÉVI KÉTMILLIÁRD KELL MENTŐAUTÓKRA

  1. Antal Jozsef mondta:

    Kikérem magamnak, hogy morális válságnak nevezik azt ami a mentőknél van.
    Lehet, hogy aki állítja az van morális válságban.
    Hibák: kizárólag a vidék kap uniós támogatást. A kiemelten legtöbbet dolgozó KMR csak kormányzati morzsákat kap. Ameddig pl. az aggteleki mentőállomáson orvosi szoba van egy mentőgépkocsis állomáson addig a Markó utcában takarítás sincs nem, hogy felújítás.
    Elképesztő különbségek vannak: ugyan azért a fizetésért a Markó utcában egy mentőgépkocsi éjszaka 20 percet van állomáson és akár 12 beteget is ellát addig vannak olyan vidéki állomások ahol hetekig nem vonulnak egyet sem éjszaka.
    Súlyosan sérül az egyenlő munkáért egyenlő bérezés alapelve.
    Morális válság?!!!…

  2. Petikeeeee mondta:

    “Nem a rossz állapotú mentőautók, nem is a létszámhiány, de még csak nem is az alacsony fizetések jelentik a legnagyobb problémát az Országos Mentőszolgálatnál, hanem az általánosan jellemző morális válság.”

    Gondolom, nem zavarja, hogy pontosan a felsoroltak az OKAI a morális válságnak, ami már csak az OKOZAT. Áh…

Mondja el véleményét!

Moderációs irányelvek!

Üzenet: