top-image
Bohócforradalom memo 2011.06.16.
18
06
Szerző EMD egyesület Címkék: bohócforradalom tüntetés
Pezsgett az élet, mire kiértünk a “helyszínre”. A rendvédelmis srácok fémhordón doboltak, gyülekeztek az emberek bohócnak maszkírozva, színes parókák, bohócorrok, kifestett arcok. Magyarország legkeményebb srácai bohócjelmezben.
A mérhetetlen büszkeség mellett, amit ilyenkor érez az ember lánya, nem elhanyagolható tényező az sem, ha figyeljük a tekinteteket. Tiszta, józan, egyenes, bátor, gyengéd, véletlenül sem gyűlölködő. Pl. én mindig eszerint tudtam, hogy jó helyen vagyok-e. Most éljük azokat az időket, amikor a szar végérvényesen elválasztódik a víztől. Ezt egyre erősebben érzem, és láthatóan nem vagyok ezzel egyedül.
Még élveztem volna ezt az áhítatot sokáig, de várt a meló, és várt az a csapat, akiket a szememmel vadul kerestem, mert minden alkalommal úgy érzem, amikor meglátom őket, mintha hazamennék. Juditot láttam meg először, kétségbeesetten küzdött a szavazófülke “összeszerelésével”. Tettem néhány szerencsétlen kísérletet, hogy kézügyességemet villogtassam, majd inkább úgy döntöttem, más területen hasznosítom magam.
Beálltam Arnold mellé gyűjteni a szavazatokat. Egy pillanat alatt hatalmas tömeg hömpölygött felénk, mindenki követelte a szavazócédulákat. Ki felháborodva, ki viccesen, ki komolyan, de mindenképpen kiábrándulva a jelenlegi diktatórikus félelem- és gyűlöletkeltő hatalomgyakorlásból. Nagy élmény volt látni a kezeket – mert voltak hullámok, amikor csak a kezeket láttam -, hogy adjam már a szavazócédulát.
Elfért egymás mellett mindenki. Voltak “balosok” “jobbosok”, kinek milyen skatulya jutott. De én nem láttam balosokat, jobbosokat, én embereket láttam, családokat, akik a napi megélhetés mellett nem azzal akarnak foglalkozni, hogy egymásnak essenek, feljelentgessék egymást a túlélés reményében, vagy megfélemlítés miatt, avagy parancsra akármit megtegyenek, hanem élet adta jogaikat gyakorolják. Az emberhez méltó élet jogát, és a szólás-, gondolkodás-, döntésszabadság jogát.
Kijöttek a “szélsőjobbosok” is, egy kis balhé reményében, de amikor látták, hogy itt bizony nem köpköd senki senkire, nyugisan elsörözgettek, majd hazamentek.
A mögöttünk lévő pultnál hagymás-zsíroskenyeret osztogattak, volt Piros Arany is hozzá. Hmmm.
Érdekes, itt a gyakorlatban működött a nemzeti összefogás. Még sajnos sokan bedőlnek a hangzatos, szép szavaknak vagy épp uszító demagógiának, paranoid összeesküvés-elméleteknek, de már az is óriási eredmény, ha az emberek leülnek beszélgetni, felfedezik, hogy a másik is ember és nem “komcsi”, meg nem “náci”, meg nem rohadékphűűűj, és különben is egy környéken nőttünk fel, stb. Lehet e nélkül is élni, jéééé! És még jobb is, nahááát!!!
A “hatalom” meg fél. Bizony. Félelmében már eszeveszett, szinte nevetséges lépésekre szánja el magát.
Elkanyarodtam gondolatban, bocs. Ott tartottam, hogy szavazás.
Figyeltem a reakciókat is, hogy hozzánk – mármint az egyesülethez – hogy viszonyulnak. Azt kell mondanom, hogy nem láttam megvető tekinteteket, vagy bármi ilyesmit. Szerettek minket. Ennyire egyszerűen.
Sanyi beszéde következett. Feszülten figyeltük, drukkoltunk neki, hogy izgalmában ne rontsa el a kis mondandóját, nem is rontotta el, őt is szerették.
Egy rém szimpatikus fotós tűzoltó bemutatkozott nekünk, és csinált rólunk “csoportképet”.
19:30 körül bepakoltuk a cuccokat az autóba, majd 20:00-kor elindult a fáklyásmenet a Sándor Palitához. Hárman maradtunk csak a “helyszínen”, Arnold, Josh és jómagam. Összeszedtük a még ottmaradt dobozokat, ottfelejtett sminkes cuccot (Amivel az arcokat maszkíroztuk bohóccá igény szerint.).
Így zajlott a Bohócforradalom, Magyarország bohócaival.
Jelentős a nemzetközi érdeklődés a Bohócforradalom iránt
2011-06-15
Mai napon Árok Kornél és Kónya Péter a HIPA (Hungarian International Press Association) meghívására sajtó-reggelin vett részt Budapesten a Salimar étteremben. Közel húsz külföldi tudósító (köztük a Financional Times, az AP, a DPA International, az ARD, a francia és a holland rádió munkatársai), valamint cseh, szerb, az USA, az angol és a holland nagykövetségek munkatársai vettek részt a sajtóbeszélgetésen. Kónya Péter és Árok Kornél a külföldi újságírókat és diplomatákat tájékoztatta a kialakult helyzetről, a fegyveres és rendvédelmi munkavállalókat érintő változásokról, az előző időszak eseményeiről és a holnapra tervezett ,,Bohócforradalomról”. A kétórás beszélgetés végén a szakszervezeti vezetők az újságírók és a diplomaták kérdéseire válaszoltak.
Sajna én is úgy láttam, hogy uncsi volt. Sok nem oda való ember égette a rendőröket. Az RKDSZ kirándulásán szabadprogram volt. Mindenki azt nézett meg amit akart.
Köszönöm a támogatást a kiránduláshoz. Fontos ez, főleg a HOSZ nyilatkozat tükrében, de ebbe nem mennék bele. Remélem, hogy a ” bohócforradalom” egy apró lépés volt céljaink eléréséhez. Hogy uncsi lett volna? Jelen helyzetben erre vagyunk képesek. Sok kolléga még három hónap elteltével sem érti, mekkora a tét. ( És sajnos ők is szavazhatnak ) Azt gondolom a szervezőkön nem múlt semmi, minden tiszteletem az övék. Nem bántam meg, hogy elmentem.
Jó volt látni, hogy sokan voltunk, még ha talán nem is elegen, de sajnos a kedvem nem lett jobb, mert bár csak azért mentem volna, hogy a képeket megnézem a Kossuth téren.
7 hozzászólás ehhez - Képek a Kirándulásról
top-image
Bohócforradalom memo 2011.06.16.
18
06
Szerző EMD egyesület Címkék: bohócforradalom tüntetés
Pezsgett az élet, mire kiértünk a “helyszínre”. A rendvédelmis srácok fémhordón doboltak, gyülekeztek az emberek bohócnak maszkírozva, színes parókák, bohócorrok, kifestett arcok. Magyarország legkeményebb srácai bohócjelmezben.
A mérhetetlen büszkeség mellett, amit ilyenkor érez az ember lánya, nem elhanyagolható tényező az sem, ha figyeljük a tekinteteket. Tiszta, józan, egyenes, bátor, gyengéd, véletlenül sem gyűlölködő. Pl. én mindig eszerint tudtam, hogy jó helyen vagyok-e. Most éljük azokat az időket, amikor a szar végérvényesen elválasztódik a víztől. Ezt egyre erősebben érzem, és láthatóan nem vagyok ezzel egyedül.
Még élveztem volna ezt az áhítatot sokáig, de várt a meló, és várt az a csapat, akiket a szememmel vadul kerestem, mert minden alkalommal úgy érzem, amikor meglátom őket, mintha hazamennék. Juditot láttam meg először, kétségbeesetten küzdött a szavazófülke “összeszerelésével”. Tettem néhány szerencsétlen kísérletet, hogy kézügyességemet villogtassam, majd inkább úgy döntöttem, más területen hasznosítom magam.
Beálltam Arnold mellé gyűjteni a szavazatokat. Egy pillanat alatt hatalmas tömeg hömpölygött felénk, mindenki követelte a szavazócédulákat. Ki felháborodva, ki viccesen, ki komolyan, de mindenképpen kiábrándulva a jelenlegi diktatórikus félelem- és gyűlöletkeltő hatalomgyakorlásból. Nagy élmény volt látni a kezeket – mert voltak hullámok, amikor csak a kezeket láttam -, hogy adjam már a szavazócédulát.
Elfért egymás mellett mindenki. Voltak “balosok” “jobbosok”, kinek milyen skatulya jutott. De én nem láttam balosokat, jobbosokat, én embereket láttam, családokat, akik a napi megélhetés mellett nem azzal akarnak foglalkozni, hogy egymásnak essenek, feljelentgessék egymást a túlélés reményében, vagy megfélemlítés miatt, avagy parancsra akármit megtegyenek, hanem élet adta jogaikat gyakorolják. Az emberhez méltó élet jogát, és a szólás-, gondolkodás-, döntésszabadság jogát.
Kijöttek a “szélsőjobbosok” is, egy kis balhé reményében, de amikor látták, hogy itt bizony nem köpköd senki senkire, nyugisan elsörözgettek, majd hazamentek.
A mögöttünk lévő pultnál hagymás-zsíroskenyeret osztogattak, volt Piros Arany is hozzá. Hmmm.
Érdekes, itt a gyakorlatban működött a nemzeti összefogás. Még sajnos sokan bedőlnek a hangzatos, szép szavaknak vagy épp uszító demagógiának, paranoid összeesküvés-elméleteknek, de már az is óriási eredmény, ha az emberek leülnek beszélgetni, felfedezik, hogy a másik is ember és nem “komcsi”, meg nem “náci”, meg nem rohadékphűűűj, és különben is egy környéken nőttünk fel, stb. Lehet e nélkül is élni, jéééé! És még jobb is, nahááát!!!
A “hatalom” meg fél. Bizony. Félelmében már eszeveszett, szinte nevetséges lépésekre szánja el magát.
Elkanyarodtam gondolatban, bocs. Ott tartottam, hogy szavazás.
Figyeltem a reakciókat is, hogy hozzánk – mármint az egyesülethez – hogy viszonyulnak. Azt kell mondanom, hogy nem láttam megvető tekinteteket, vagy bármi ilyesmit. Szerettek minket. Ennyire egyszerűen.
Sanyi beszéde következett. Feszülten figyeltük, drukkoltunk neki, hogy izgalmában ne rontsa el a kis mondandóját, nem is rontotta el, őt is szerették.
Egy rém szimpatikus fotós tűzoltó bemutatkozott nekünk, és csinált rólunk “csoportképet”.
19:30 körül bepakoltuk a cuccokat az autóba, majd 20:00-kor elindult a fáklyásmenet a Sándor Palitához. Hárman maradtunk csak a “helyszínen”, Arnold, Josh és jómagam. Összeszedtük a még ottmaradt dobozokat, ottfelejtett sminkes cuccot (Amivel az arcokat maszkíroztuk bohóccá igény szerint.).
Így zajlott a Bohócforradalom, Magyarország bohócaival.
Littmann Ági
képek forrása: Morgó
megosztom
szólj hozzá
A bejegyzés trackback címe:
http://demokraciaert.blog.hu/api/trackback/id/2994967
Kommentek:
Nincsenek hozzászólások.
Kommentezéshez lépj be, vagy regisztrálj.
bottom-img
Kapcsolat
Civil Kontroll – Egymillióan a Demokráciáért Közhasznú Egyesület
email: emd.egyesulet@gmail.com
web: hamarosan
Hirdetés
Zajac!
Én és a társaim a színpadnál álltunk végig az elsősorban !
Jelentős a nemzetközi érdeklődés a Bohócforradalom iránt
2011-06-15
Mai napon Árok Kornél és Kónya Péter a HIPA (Hungarian International Press Association) meghívására sajtó-reggelin vett részt Budapesten a Salimar étteremben. Közel húsz külföldi tudósító (köztük a Financional Times, az AP, a DPA International, az ARD, a francia és a holland rádió munkatársai), valamint cseh, szerb, az USA, az angol és a holland nagykövetségek munkatársai vettek részt a sajtóbeszélgetésen. Kónya Péter és Árok Kornél a külföldi újságírókat és diplomatákat tájékoztatta a kialakult helyzetről, a fegyveres és rendvédelmi munkavállalókat érintő változásokról, az előző időszak eseményeiről és a holnapra tervezett ,,Bohócforradalomról”. A kétórás beszélgetés végén a szakszervezeti vezetők az újságírók és a diplomaták kérdéseire válaszoltak.
Sajna én is úgy láttam, hogy uncsi volt. Sok nem oda való ember égette a rendőröket. Az RKDSZ kirándulásán szabadprogram volt. Mindenki azt nézett meg amit akart.
Köszönöm a támogatást a kiránduláshoz. Fontos ez, főleg a HOSZ nyilatkozat tükrében, de ebbe nem mennék bele. Remélem, hogy a ” bohócforradalom” egy apró lépés volt céljaink eléréséhez. Hogy uncsi lett volna? Jelen helyzetben erre vagyunk képesek. Sok kolléga még három hónap elteltével sem érti, mekkora a tét. ( És sajnos ők is szavazhatnak ) Azt gondolom a szervezőkön nem múlt semmi, minden tiszteletem az övék. Nem bántam meg, hogy elmentem.
Hát ez a kirándulás fiúk, hogy is mondjam… elég uncsira sikerült!
Jó volt látni, hogy sokan voltunk, még ha talán nem is elegen, de sajnos a kedvem nem lett jobb, mert bár csak azért mentem volna, hogy a képeket megnézem a Kossuth téren.
Mondja el véleményét!
Moderációs irányelvek!