Tisztelt kollégáim, barátaim.

Nagyon sokan készültünk – készülünk az áprilisi rendőr-demonstrációra.

És itt jön közbe az ember és a hivatás ütközése…

Gondolom, mindannyian egyetértünk azzal, hogy az érdekeinket az Állam bácsival és a Munkáltató nénivel szemben Nekünk, azaz az összes „RENDŐRSÉGI” szakszervezetnek, pontosabban azok tagjainak kell képviselni.

Felbuzdultunk, megpróbáltunk – megpróbálunk az asztalra csapni (egyelőre csak képletesen, hiszen mindenki tudja a testi sértés törvényi tényállását).

Elindultunk, megkezdtük, megkezdtük, megszerveztük… és ekkor jön a „SZEMBENOLDALRÓL” az arculcsapás (ami igaz, szintén csak képletes, de attól még nagyon fáj; itt, legbelül…), és elénk emelték a hivatásunkat!

Jöttek utasítások, vezénylések, és ki tudja, még milyen irományok, melyekkel ellehetetleníteni igyekeztek a demonstrációra igyekvő kollégákat.

Egyszóval a Hatalom, és a Törvénykezés eszközei meggátolták, meggátolják a RENDŐRÖK saját érdekből történő felvonulását. Szemben kell állnunk magunkkal! Biztosítani kell emelt létszámmal a saját demonstrációnkat. Mintha az Állam bácsi attól tartana, hogy a demonstráló rendőr elfelejtené esküjét, lojalitását…

Pedig mi csak annyit kérünk, hogy a demonstrációban részt vevő, és az azt biztosító RENDŐRÖKET egyenlő mércével mérjék. Képletesen: mindegy,hogy a rács melyik oldalán állunk, attól még ott kell maradnunk; addig, amíg azt előírják számunkra! Tehát mi állhatunk a jó oldalon, ettől függetlenül mozgásunk, véleményünk korlátozva van.

És itt kanyarodnék vissza magunkhoz. Az állományban lévők e nevezetes napon vagy az állampolgárok biztonságára vigyáznak, vagy a demonstrálókat őrzik… tehát a kevés aktív létszámból nem marad senki, csak a SZAKSZERVEZET, Képviselők, akik „egy személyben” (és ezt az Állam bácsi is tudja) kevésnek bizonyulnak…

Ezért, és mindannyiunk jövőképéért azzal a tiszteletteljes felhívással fordulok HOZZÁTOK, hogy támogassátok a saját jövőtöket! Kérünk BENNETEKET, akik azon a bizonyos napon szabadságon vagytok; vagy éppen szabadnapon, illetve pihenőidőn otthon tartózkodtok, és persze azokat, akik korábban és mostanság a megérdemelt nyugdíjatokat töltitek, GYERTEK, és pótoljátok a munkavégzésben, biztosításban résztvevő kollégákat!

Hozzátok el a szimpatizáns ismerősöket, a családotokat, akik jövőben szenvedői, illetve elszenvedői lehetnek az Állam bácsi és a Munkáltató néni önös, meggondolatlan intézkedéseinek!

Tudjátok: a szakszervezeti tömörülések egymás mellé álltak, most már csak Rád van szükségünk! Egységben vagyunk egységben is maradunk!

GYERTEK VELÜNK; MENJÜNK KÖZÖSEN A KOSSUTH TÉRRE A JÖVŐNKÉRT !!!

Kiss Sándor

RKDSZ alelnöke