Élesen bírálta az egészségügyi kormányzatot Éger István, a Magyar Orvosi Kamara elnöke. A hvg.hu-nak kifejtette: az egészségügyi dolgozóknak elegük van az ígérgetésekből, miszerint várjunk még egy kicsit, és minden jobb lesz. Többször a fejükhöz vágták, hogy miért van béke és csönd az egészségügyben, miért nincsenek demonstrációk. „Észre kellene venni, hogy az egészségügy területén ez a csend nem a béke csendje, hanem a haldoklás csendje” – mondja Éger.

hvg.hu: Magyarországon ma az egészségügy csaknem minden szegmense hiányszakma, és bizonyos területeken az orvoshiány már a műtétek sikerességét is veszélyezteti. Ön ezt hogy látja?

Éger István: Szeretnék pontosítani, az orvos és az ellátószemélyzet hiánya bizonyos területeken már konkrétan veszélyezteti a biztonságos betegellátást.

Említhetném a vidéki alapszintű betegellátás katasztrofális helyzetét, ahol olyan mértékű a háziorvosok hiánya, hogy csak helyettesítések útján lehet ellátni a feladatokat. A kórházakban a túlmunkavégzés kényszere tapasztalható, a kollégák nem kapják meg az ügyelet után járó szabadnapot, vagy ha mégis, akkor utána törvénytelenül ledolgoztatják velük. Ezek mind olyan problémák, amelyek veszélyeztetik a betegek megfelelő gondozását, gyógyítását, a népegészségügyi célok megvalósítását. Az orvosok és az ápolók fáradtak, kiégettek, ami növeli a hibázás esélyét. Jelenleg az országban sajnos szerencse dolga, hogy ki, mikor, milyen betegségbe esik bele, s milyen ellátásban részesül. Márpedig európai uniós országként evidens lenne, hogy bármikor, bárki számára hozzáférhető legyen a biztonságos betegellátás.Mondok egy példát: 2010.december 31-én Budapesten egyetlen kórházban volt idegsebészeti ügyelet, ahol egy szakvizsga nélküli idegsebész látta el, egy személyben, az egész főváros idegsebészeti ügyeletét. Ez elfogadhatatlan, engem az nem vigasztal, hogy vészhelyzet esetén innen vagy onnan be lehet rendelni orvosokat; adott pillanatban és helyzetben az orvosnak mindig ott kell lennie, ahol szükség van rá, ugyanis ez a biztonságos betegellátás záloga.

hvg.hu: És ehhez jön még az orvosok egyre gyorsabb ütemű kiáramlása.

É. I.: Az emberi erőforrás hiánya, az elvándorlás mértéktelensége egzisztenciális és financiális problémákra vezethető vissza. Magyarország súlyos demográfiai helyzete az orvosi kart is érinti. Az a generáció ugyanis, akik az 1960-as években szereztek orvosi diplomát, most nyugdíjba megy, az utolsó évtizedekben viszont a korábbi időkhöz képest töredékmennyiségű orvos végzett. Ez azt jelenti, hogy ha mindenki itthon maradna, akkor se lennénk elegen.

A probléma másik gyökere a munkakörülményekben rejlik, a dolgozó eszközoldalon is súlyos kihívásoknak van kitéve. A kormány nagy dérrel-dúrral és késedelemmel bejelentette, hogy egymilliárd forintot adnak a mentőszolgálat gépkocsiparkjának a cseréjéhez. Térültünk-fordultunk, osztottunk-szoroztunk, s mire felébredtünk, közölték: nincs pénz, és visszavonták a támogatást. Ezt botrányosnak tartom. Értesüléseim szerint a problémát úgy szeretnék orvosolni, hogy átírják a jogszabályt, amely szerint eddig tízéves korig lehetett egy mentőautót biztonságosan használni, ezután tizenhárom éves korig lehet majd. Ilyen döntést nem szabad hozni, hiszen megfelelő munkaeszközre mindenkinek szüksége van.

Az egészségügyben számos helyen amortizálódott, a kornak nem megfelelő eszközöket használnak, ami elkedvetleníti a dolgozókat, sőt, rábírja őket arra is, hogy a rossz munkakörülményeik miatt külföldre menjenek dolgozni. Oda, ahol amellett, hogy többet keresnek, nyugodtan és biztonságosan gyógyíthatnak, figyelhetnek a betegre, a nyolc ledolgozott óra után pedig pihenhetnek.

hvg.hu: Országjáró körútján többször kifogásolta, hogy az egészségpolitika céljai nem ismertek.

É. I.: Egészségpolitikai célok hiányában évek óta csupán az egészségügyi struktúra macerálásával próbál a kormányzat eredményeket elérni. Magyarországon a politika egyelőre nem határozta meg, mit akar az egészségügytől. Meg kellene határozni a célt, majd azt, hogy a cél megvalósítása mennyibe kerül, van-e rá pénz, ha pedig nincs, akkor honnan és milyen ütemezésben lehet előteremteni. Csak ezek után jöhet az, hogy a kitűzött célt milyen struktúrával kell megvalósítani.

hvg.hu: Milyen célokra gondol?

É. I.: Például a születéskor várható élettartam és az egészségben megélhető évek számának a növelésére. Ez utóbbi azért fontos, mert a munkaképesség és a gazdasági versenyképesség szempontjából nem mindegy, hogy valaki mikor betegszik meg, s meddig tud dolgozni. Fontos cél még az elkerülhető halálozás és a kiküszöbölhető kórképek számának a csökkentése. Többek között ezekre kellene koncentrálni, az egészségügyet tehát a maga komplexitásában kell nézni, ami a betegség megelőzésével, felderítésével kezdődik; ezután jön a gyógyítás és a rehabilitáció. Jelenleg azonban csak a gyógyításra koncentrálunk. Az országban egységesen kellene kezelni például az egészségügy infrastruktúráját, nem pedig aszerint, hogy éppen melyik régióban kinek milyen politikai kapcsolatai vannak, s hogy tud-e magának európai uniós pályázatból pénzt szerezni.

hvg.hu: A rezidens orvosok szervezetével voltak súrlódásai. Pontosan miben nem értenek egyet?

É. I.: A Magyar Orvosi Kamara még korábban működő tagságával is harmincezer gyakorló orvos testülete volt, a rezidensek pedig vannak ezren-kétezren. A rezidensek meghirdették az úgynevezett zöldkeresztes mozgalmat, mely célul tűzte ki a fiatal szakemberek itthon tartását és a paraszolvencia visszaszorítását. Olyan dolgokat mondtak és állítottak, hogy az orvosi kar 70 százaléka támogatja és bevállalja azt, hogy dupla fizetés ellenében lemond a paraszolvenciáról. Kérdés, honnan és hol mérték ezt föl. Az orvosi kar 70 százalékát még mi sem tudjuk megszólítani, az orvosok dupla fizetésére pedig semmiféle költségvetési forrás nem áll rendelkezésre. Azokban a hetekben, hónapokban álltak elő az ötletükkel, amikor a Parlament éppen az ország 2011-es költségvetését tárgyalta és fogadta el, amiben egy huncut plusz garas sem szerepelt az egészségügyi dolgozók bérét illetően.

Az orvosok között voltak és vannak olyanok, akik nem fogadtak, fogadnak el hálapénzt, de azt is ki kell mondani, hogy az orvosi karnak van egy nem jelentéktelen része, aki kap és elfogad paraszolvenciát, mert különben nem tudna létezni. Kezdő szakorvosként havi nettó 110-120 ezer forintból nem lehet megélni. Aki ma Magyarországon bérből és fizetésből él, jól tudja, hogy miből mire telik. Jó lenne, ha az aktuális kormány előállna a jövedelmek törvénybe iktatott lépcsőzetes emelésének ígéretével, amely az orvosok egzisztenciáját, ha nem is európai módon, de legalább a hazai értelmiségi nívóhoz mérten biztosítja. Egy kezdő bíró fizetése bruttó 300 ezer forintnál indul, de egy frissen végzett villamosmérnök sem helyezkedik el sokkal kevesebbért.

A társadalomnak van egy másik része is, amely „beleszocializálódott” a paraszolvencia rendszerébe. Ők azok, akik vélt vagy valós előnyöket pénzzel szeretnének megvásárolni. Bennük is tudatosítani kell, hogy ez nincs tovább, és nem lehet a várólistát megvásárolni. Ám sokan csak azért adnak hálapénzt, mert azt hiszik, hogy ellenkező esetben nem látják el őket. Ez is illúzió. Soktényezős dologról van szó, melynek rendbetételére komoly társadalmi közmegegyezésre volna szükség, de erre jelenleg egyik fél részéről sem látok érdemi szándékot.

hvg.hu: Ön behajtással és bírsággal fenyegette a tagdíjat nem fizető orvosokat annak ellenére, hogy áprilisig nem volt kötelező a kamarai tagság, írta az egyik blog. Igaz ez?

É. I.: A Magyar Orvosi Kamara jogszerűen hajtja be a tartozásokat. A kamarai tagság 2007. április 1-ig kötelező volt, 2011. április 1-ig pedig önkéntes alapon működött. A kamarának 2007-ben mind a státusza, mind a szerkezete átalakult, aminek következtében nagyon sok gazdasági visszaélésre, hiányosságra derült fény. 2007 végén megközelítőleg 200-300 millió forint volt a tagdíjtartozások összege, aminek jó része a kötelező kamarai időszakból származott. Időközben a rendszer átalakult önkéntes tagságúvá, de azért 35 ezren mégis együtt maradtunk, ebből kb. kétezren nem fizették a tagdíjakat.

Többen azt hitték, ha valaki nem fizet, akkor automatikusan megszűnik a tagsági viszonya, azonban ez nem így van. Hat havi nemfizetés után valakit ki lehet zárni, de előtte öt-hat alkalommal felszólítottunk mindenkit, hogy fizessen. Érdekes módon a felszólító levelekre senki nem válaszolt, majd amikor megkapták a fizetési meghagyást, rögtön megtalálták a kamarát, térdre hullottak, esedezni kezdtek, rosszabb esetben átkozódtak és rohantak a médiához. Bírósági ítéletek igazolják, hogy jogszerűen jártunk el, ezt a procedúrát senkinek nem kellett volna megvárni. Ha valaki ki akar lépni, kifizeti a tartozását és elmegy. A tagdíjak összege nyolc éve alig változott, csupán minimális emelés történt. Elnökségem alatt több százmillióval csökkent a kamara költségvetése, de ennek ellenére mégis jobban gazdálkodunk, mint korábban bármikor. Mindez annak köszönhető, hogy központosítottuk a tagdíjbeszedést és a tagnyilvántartást.

hvg.hu: Az új törvény szerint május végéig minden egészségügyi dolgozónak kötelező belépni a hivatása szerinti kamarába, ellenkező esetben nem dolgozhat a szakmájákban. Miért van szükség a kamarai tagság kötelezővé tételére?

É. I.: A döntés társadalmi érdek, ettől azonban nem javul majd látványosan a betegellátás. A betegeknek és az orvosoknak is biztonságot ad az, hogy a kamaráknak független etikai rendszert kell működtetniük. Helyesnek tartom, hogy egy történelmileg nagy hagyományú, úgynevezett szabadfoglalkozású hivatásrend gyakorlóinak egy céhbe kell tömörülniük, amelynek bizonyos fokig az ellenőrzése alatt állnak.

http://hvg.hu/velemeny/20110421_eger_istvan_egeszsegugy