Partnereink
Linkek
Erőt, egészséget! Tara lee írása
Rendőrök, tűzoltók, mentősök. Nem mennek ki a fejemből. Ott álltam a tüntetésen és figyeltem. Leginkább tűzoltók voltak körülöttem. Életemben először láttam egészen közelről a ruhát, amit akkor is viselnek, mikor tüzet oltanak, vagy balesetet szenvedett embert vágnak ki az autóból éppen.
Vastag és nehéz öltözet.
Megemeltem. Illetve próbáltam. Nem ment.
Elképzeltem, hogyan venném föl, hogyan másznék fel a keskeny létrán paneltüzet oltani, vagy éppen hogyan hoznék ki az égő roncsok közül egy embert az ölemben.
Számomra mindez lehetetlen, pusztán fizikai okoknál fogva is.
És számukra vajon meddig megy? Ötven évesen még képesek rá?
Persze láttam, hogy javarészt férfiak, fiatalok, erősek.
De min mennek keresztül húsz, huszonöt év szolgálat alatt?
Mennyi pszichés és fizikai trauma éri őket?
Tudom, hiszen ez a szakmám, a hivatásom.
Oldani a szorongást, a poszttraumás stresszt, hasonló dolgokat.
Civilek, akiket én segítek, életükben egyszer élnek át ilyesmit. Ők vajon hányszor?
Emlékszem, valamelyik szervező, Árok Kornél vagy Kónya Péter nem tudom, felment a színpadra a beszédek közti szünetben és mondott valamit, amire harmincezer ember egyszerre, egy összemosódó hatalmas energiagömbbé olvadva kiáltotta hangosan és kristály tisztán:
Erőt, Egészséget!
Akkor, ott éreztem meg ennek a számomra oly idegen világnak egy picinyke szeletét.
Benne volt a kérdésben és a feleletben minden, amit megtudhattam róluk.
Az egység, ami csak olyanok közt jön létre, akik nap mint nap egymás kezébe teszik az életüket. Bajtársiasság, ami lehetővé teszi számukra, hogy feláldozzák saját életüket a társuk vagy akár egy idegen ember élete megmentésének érdekében.
A büszkeség, ami jól tudja, ők életeket mentenek, ők valóban szolgálnak és védenek.
Bennünket.
Egyszer régen, autóztam az egyik autópályán. Megálltam tankolni. Fizettem a shopban, majd elindultam kifelé a kocsimhoz. Alig tettem meg pár métert, mikor a gyorsan száguldó autók sorából egy keresztbe fordult, megpördült néhányszor és átvágva sövényt, szalagkorlátot egyaránt, a feje tetején állt meg a sztráda másik felén, de még az elválasztó részen.
Ösztönből cselekedtem. Futottam, ahogy a lábam bírta. Én értem oda elsőnek.
Két fiatal férfi és egy középkorú hölgy volt a kocsiban.
Kétségbeesetten kezdtem el rángatni a vezető ülés ajtaját, de nem nyílt.
Addigra több férfi is odaérkezett. Kifeszítették az ajtót, kihúztuk a sérülteket.
Minden csupa vér volt.
Én a hölgy kezét szorongattam, mert nem kért mást, csak, hogy ne hagyjam ott.
Természetellenesen felfúvódott a hasa, komoly fájdalmai voltak.
Beszéltem hozzá, magam sem tudom mit.
Az idő megállt, a látóterem beszűkült, csak az életet próbáltam őrizni semmi mást.
Egyszer csak odalépett hozzám valaki, gyengéden lefejtette a kezem az asszony kezéről és megkérdezte jól vagyok e. Persze, feleltem. De egyáltalán nem voltam jól.
Kábán visszasétáltam a benzinkúthoz és a kutasok segítségével megpróbáltam magamról lemosni a vért, kevés sikerrel.
Valahogy hazaautóztam, azt hiszem pusztán a sok éves rutin okán sikerült.
Beültem egy kád forró vízbe, de még mindig éreztem a vér szagár, akárhányszor mosakodtam is meg. Sírni sem tudtam. Semmit sem tudtam. Hosszú, hosszú időbe telt, míg feldolgoztam a történteket. Ma sem tudom mi lett velük, túlélték-e.
Velem ezidáig egyszer történt meg ez.
Azokkal, akiknek az életét épp most teszik tönkre, akiktől elveszik a büszkeségüket semmisségi törvénnyel, akiktől elveszik a megélhetést, a nyugdíjat, azok hányszor élhetnek át hasonlót vagy ennél sokkal nehezebben megélhető helyzeteket szolgálati idejük során?
Végig gondolta ezt valaha valaki?
Mit él át az, akinek gyermek hal meg a kezei közt?
És akinek a társát a szeme láttára lövik le?
Vagy az, akinek naponta folyik ki az élet a kezei közül, hiába éleszt valakit újra és újra?
Meg lehet ezt szokni?
Alig hiszem.
Bele lehet rokkanni.
Mentálisan és fizikailag egyaránt.
De kizártnak tartom, hogy meg lehet szokni.
Ezek az emberek most vissza lesznek hívva a nyugdíjból és közmunkásként kápót fognak játszani a többi közmunkás felett?
Mert ugye tudjuk, Orbán Viktor ezt akarja.
Nem is csinál titkot belőle.
Lehetséges ez?
Megtehetik velük?
Meg.
Jogilag azt csinálnak, amit csak akarnak.
De én hiszem, hogy ezek az emberek mások.
Nem fognak meghunyászkodva, alázatosan a hatalom szolgálatába állni.
Nem fogják hagyni, hogy elvegyék tőlük, amiért oly keményen megdolgoztak.
Mert soha nem hallottam még oly egyként hangzó, ezernyi torokból feltörő kiáltást:
Erőt, Egészséget!
Pályázatok
15 hozzászólás ehhez - “Élménybeszámoló”. Írd le ide élményeid! (18+)
Az én történetem sem minden napi.
Bár amikor tűzoltóvá lettem eszembe sem jutott a korai nyugdíj, sőt…. bár én is Kádár huszárok közé vagyok sorolva.
Valamikor réges régen történt….egy csodálatos napfényes nyári napon.
Szolgálatparancsnok voltam a XIX. ker.-i tp-on. Riasztást kaptunk egy balesethez Gyálra. Mentünk ezerrel két teljes fecskendő, mentőszer, csoport, roham. Mi voltunk az első kiérkezők persze a közelsége miatt. Hiszen mindenki rohant segíteni, jöttek is a kollégák. A helyszínen egy Wartburg szgk. ütközött egy Liaz teher gk.-val. A mentős kollégák a szgk vezetőjét kivették és szállítható állapotba hozták mire kiértünk. A baleset nagyságáról annyit, hogy a személy gk. kereke bent volt az első ülésnél, gyakorlatilag teljesen össze tőrt, egy másik kiszakadt a helyéről és több méterre volt . Egy kb 40 cm.-es akácfát is letarolt az a teher gk. alatt volt. A személy autóban volt egy utas is…… feszítő-vágóval vettük ki. Fiatal asszony volt, ha jól emlékszem 21 éves volt….. Kivettük még élve….. feltettük a hordágyra megfogta a kezemet és akkor azt mondta csak a babámat mentsétek meg csak a babámat…….. mindene kék volt véraláfutásos… ilyet sem előtte sem utána nem láttam. A mentőben meghalt, mindenki kikészült a látványtól s az érzelmeiktől…. a mentősök hívtak egy bébi mentőt is 40 percig próbálták éleszteni a babát akit császárral kiemeltek anyukája méhéből. 40 perc örökké valóság volt mindenkinek. Nem kívánom senkinek s nem irigylem a mentős kollégákat akik akkor ott tették azt, ami nem hiszem, hogy csak a kötelességről szólt……..
Sok éjszakámat töltöm ezekkel a képekkel…
mindez egy részeg sofőr miatt, a fiatal asszonyt szülni vitte az édesapja….. a balesettől kb 500 m-re laktak…….
Az élet szép, de sajnos nekünk sok jutott a rosszból is.
Ezeket az oldalakat elnyomóink nem látogatják.Nekik ez olyan lenne,mintha bemennének egy nagyáruházba.Ciki,kispolgári,proli.
Most már a szavak nem változtatnak meg semmit.
Nyugdíjas,volt vezető beosztású rendőrtől hallottam:”Majd akkor szóljatok,ha lőni kell,én megyek.”
NO COMMENT…..
Dont Text while You Drive, After This You Won’t
http://www.youtube.com/watch?v=vMNx0Q8t9so
***************
I have no words after watching…………..
http://www.youtube.com/watch?v=eC2SBX2nnUw&feature=player_embedded
*****************
MOTOROS BALESET – PÉCS
http://videa.hu/videok/hirek-politika/motoros-baleset-pecs-hirek-motor-tragedia-oRmQURQgh4NeGQxz
*************************
Szabadság hídról leugrik egy ember.
http://www.youtube.com/watch?v=oFBoFLC4CYk&feature=related
************************
Disco Baleset 2008
http://www.youtube.com/watch?v=6C-F_OBp950&feature=related
********************
Egy lány utolsó telefonbeszélgetéséből az édesanyjával
http://www.youtube.com/watch?v=3xCxy_Fr6v4&feature=related
************************
Folytathatnánk végtelenségig, ha kell……..
A rendőr kollégáktól lehet hallani hogy ők biztos nem csinálnák az amit mi mentők! Mi még nyugdíjba sem mehetünk hamarabb.
Sajnos nagyon sok idősebb mentős várta a nyugdíjba menetelt akit ismertem de nem érhették meg! 30-40 év szolgálat után súlyos betegségben elhunytak mert a sok stressz, és megpróbáltatás mind fizikálisan és mentálisan egyszerűen kicsinálja az embert. Az átdolgozott éjszakák, ünnepnapok melyeken mások a családjukkal vannak mi dolgozunk! Nem kétséges hogy szakmaszeretetből.
Az hogy kiérkezik a mentő egy ápolóval és egy gépkocsivezetővel egy olyan balesethez ahol ketten meghaltak és hároman súlyosan megsérültek azt nem kell ragozni. A segítség még több mint fél órányira van mert az isten háta mögötti úton vannak. Na ott nem fél órát öregedsz hanem éveket!
Ráadásul mentőautónak teljesen alkalmatlan “mentőkkel” rohangálunk…
1994. december 2. Szajol, vonatbaleset. Úgy gondolom ennyi elég.
Szerencsétlen baleset történt. Egy alakulatnál délidőben nagy nyári melegben fiatal katona befeküdt a teherautó alá. A sofőr nem tudta és beindította a járművet. Felriadt az alatta lévő katona és a kardántengely szétverte a fejét. Nem a mi alakulatunknál szolgált, de mi kaptuk azt a feladatot, hogy katonai temetéssel adjuk meg neki a végtisztességet.
A temetés vidéken volt. A szertartás során díszlövéseket adtunk le. Össztűz, tűz! A temetés ezen pillanatában a következő történt. A gyásztól őrjöngő tömeg egyik pillanatról a másikra elkezdte köpködni a dísztüzet lövő katonákat. Záporoztak a köpések. Lincs, hangulat alakult ki. Mi továbbra is tettük a dolgunkat és a szertartást folytattuk. Életemben ekkor elkezdtem félni. Milyen emberek ezek. (kisebbség volt) Miért mi vagyunk azért felelősek, hogy egy kiskatona véletlen baleset miatt elhunyt. Szörnyű volt ez az érzés. Vinni a csapatzászlót amit ” a nép adott” közben megalázottan végrehajtani egy szertartást, kegyelet sértés nélkül. A szertartás végén levettük a zubbonyokatt és senki nem szólt semmit. Itt éreztem először azt, hogy a katonai pályának már nincs becsülete. Néhány hónap múlva megszűnt a sorkatonai szolgálat. Az emlék, és az érzés ma is eszembe jut.
Légvédelmi alakulatnál szolgáltam. Az őrhelyen felállított őr fegyverével átlőtte mellkasát. A baleset akkor történt amikor az őrhelye felé mentem. A lövés hallatára rohanni kezdtünk a dombtetőre. Az ember ott rángatózott, vér sehol. Bedobtuk az autóba, nem néztünk semmit, csak gyorsan ami belefért kórházba. Láttam ahogy ott fekszik az uaz ülés és az első támla között. Nem volt idő igazgatni, gyorsan bedobtuk megint a mentőbe ami már közben oda ért. 15 perc alatt műtő asztalra kerül. Az a 15 perc számomra az örökké valóság volt. Tudtam, ha meghal, akkor jön a vizsgálat mit hogy tettem, nem így kellett volna. Mi az hogy csak bedobjuk a félig már guruló uaz-ba. Fél tüdejét kivették, de túl élte. Az orvosok azt mondták, másodperceken múlt az élete. A szerencse akkor ránk mosolygott!
Katona voltam! Egy reggel szolgálat váltáskor a leadó őrség jelenti, hogy az őrparancsnok nem jön ki a pihenőből. Rossz érzésem támadt. gyorsan rohantam ki az őrszobára. A pihenő helységben az őrparancsnok feküdt kegyeleti okokból a nevét nem említem. Fejen lőtte magát.Azonnal meghalt. Ismertem mert munkatársam volt. A pisztoly lőszeréből egy darabot használt fel a többi 13-at beletekerte a nemrég kapott fenyítésébe. A testet délutánig őrizni kellett, amíg kiért az orvos szakértő. késő délután tették be tepsibe. A fekhelyet nekem kellett elégetni. A felelősségre vonás számára igazságtalan volt. nem tudta elviselni öngyilkos lett. A fenyítést érdekes módon a KBH tisztje zsebre tette, azóta sem került elő. A felelős parancsnok aki ezt tette ezzel az emberrel mai éli világát. Nekem a munkatársam azonban sokáig eszembe jut….
Tisztelt mindenki !
Hiába is mesélnétek a személyesen átélt borzalmakról , az emberi vér összetéveszthetetlen szagáról azoknak akik nem élték át ……….
De hát ezt mind csak magunknak meséljük!!!!
Végigolvasva a hozzászólásokat mindegy , hogy az ország melyik részéből , és melyik szakterületről írtátok. Az érzések, a rémálomként visszatérő képek szinte ugyan azok .
Azzal aki nem élte át , azzal nem tudjátok éreztetni.
Mintha egy vaknak mesélnétek a színekről, aki soha nem láthatta azokat.
A 20 ezer volt az 20 ezer volt.Ha valaki kontaktál vele,szinte biztos,hogy halál fia.
Nyári,koradélután volt.Munkások a magasban dolgoztak,állványt építettek kb.15 méter magasban.A felelőtlenül otthagyott 20 kilovoltos vezeték(eonosok mondták utólag,hogy nem volt rá szükség,mivel kettő trafót kötött össze,úgy,hogy nem volt közöttük fogyasztó,azóta lebontották.)áthúzott az állvány csövét tartó 23 éves munkásra.
Poroltóval kellett eloltani a még élő embert.
Erre a “képre”érkeztünk a helyszínre mentővel.Tűzoltó kollégákkal hoztuk le a füstölgő,visitó srácot az állványról.Volt olyan tűzoltó,aki nem bírta a látványt,engem kérdezett,hogy nem gond-e,ha most inkább odébb megy.
Az elsődleges ellátás után helikopter szállította a megfelelő intézménybe.És most jön a sikertörténet:a fiatalember teljesen felépült.
Az élmény és a látvány sokkoló volt,de a felépülés szívetmelengető.
Hát én elkezdem.Szép nyári nap volt,bűnügyi készenlétben üldögéltem otthon.Telefon az ügyeletről,hogy helyszín van,úgy néz ki,emberölés,irány befelé.
Az ügyeletes gyorsan tájékoztatott,annyi már biztos volt,hogy tényleg emberölés,és gyerek az áldozat.Cucc összepakol,bűnügyi technika összeterel,irány a helyszín.
A kapuban a helyszínt biztosító körzeti megbízottak álltak,tőlük néhány méterre mentősök egy félájult nőt ápolgattak.Az egyik KMB-s bevezetett a házba,közben hiába kérdezgettem,csak a fejét ingatta,nem tudott szólni.
Odavezetett egy rácsos kiságyhoz,és felhajtotta az ágyban levő kis takarót.
A takaró alatt feküdt egy kislány, egy csecsemő-aznap volt éppen hat hónapos-a torka a gerincig átvágva. Az apa névnapot ült a helyi kocsmában,onnan hazatérve csontozókéssel pontot tett a kislány életére.
A kis holttestet az anyával bevásárlásból hazatérő 6 éves nővére fedezte fel.
Nem tudom elmondani,mit éreztem,mit érzett az egész szemlebizottság.A rendőrorvos sírva végezte a vizsgálatot.Rám is rámtört a zokogás,az udvar végébe mentem,addig tartottam magam.A mai napig nem bírtam feldolgozni az esetet,nincs olyan nap,amikor ne jutna eszembe a rácsos kiságy és a kivérzett kis holttest az iszonyatos vágással a nyakán.
A csecsemőgyilkosságtól azonnal egy betörés helyszínére mentünk,rögzítettük a nyomokat,felvettük a feljelentést.Reggel fél nyolckor pedig megkezdtük a napi rutin szerinti munkát a rendőrségen.
Mintha mi sem történt volna.
“Élmény” – hát legyen.
Vonatgázolt, megállapítjuk, hogy nő volt. 10 m.-el arrébb kb. 20 hetes méhből kiszakadt, baba. Összetörve, szétszakadva. Abortusz – V43 módra.
“Élmény”………..
Az első eset! Kb. 23 éve történt velem egy Tolna megyei kis faluban. Forrónyomos voltam, (azaz reggel 8,30-tól másnap 16,30-ig dolgoztunk. 1 fő nyomozó, 1 fő Bm.orvos, 1 fő bü.technikus és 1 fő kutyavezetővel)
15 óra körül járhatott az idő, ősz volt már és erős, szinte viharos erejű szél fújt. Bejelentés érkezett, hogy “rendkívüli halálos” esemény történt, egy kis faluban, a mentők már a helyszínen vannak!
Még Uaz típusú tgk.volt a helyszínelő-kocsi, így idő kellett mire kiértünk. A mentővel útközben találkoztunk, már visszafelé jött, nem szirénázott, nem állt meg, nem beszéltünk velük.
Beléptünk a takarosan rendben tartott házba, amikor a 45-50 év közötti anya és apa zokogó sírását meghallottuk! Ahogy szétnéztünk, a fürdőszoba ajtaja nyitva volt és a kád melletti kövezeten meztelenül hanyatt feküdt egy 15 éves fiú gyermek holtan. A mentők sem tudtak segíteni rajta. Ott hevert még a mentősök gumi-kesztyűje. A velünk lévő Bm.orvos nyugtató injekciót adott be a szülőknek, hogy egyáltalán szót tudjunk váltani egymással.
Egyetlen gyermekük volt, aki ősztől középiskolába került egy nagyvárosba. Hétvégére jött haza. Indult volna vissza, de gondolta előtte lefürdik. Beleült a kádba és engedte a meleg vizet, amit egy pb.gázpalack fűtött. Az apának az tűnt fel, hogy 20 perc után fia nem válaszolt a szólongatására és akkor rátörte a fürdőszoba ajtaját. A kádcsap még folyt, a túlnyelő nyelte már a vizet és a fia orra, szája a víz alatt volt…..
Ott szemléztük ezt a gyermekként meghalt fiút, aki úgy nézett ki, mintha csak aludna. Előtte állt volna az élet, a középiskola diák évei és ott állt 2 meggyötört, akkor már öregembereknek kinéző szülők, akik pár órája vesztették el életük egyetlen közös értelmét, az egyetlen gyermeküket!
A tragédiájukat csak fokozhatta amikor később kiderült, hogy a kéményt készítő nem építette a tetőgerinc fölé a kéményt és a CO gázt a viharos szél visszafújta a fürdőbe.
Tisztelt Olvasó! Képzelje el milyen volt ezt ott átérezni, átélni, ha bennem még 23 év után is előjön, pedig nagyon sok holttestet láttam!
Jó az ötlet, – csak az a hiba, hogy az ilyen dolgokat nem szívesen írja le az ember.
Továbbá leírva sokkal másabb, mint szembesülni a szörnyű valósággal és ott abban a szituációban megélni azt. Ezt mondom azért is, mert az akciófilmeken és különböző horror meg katasztrófafilmek filmek világában hiába írsz le egy-egy esetet. Legyint a mai világ embere, azt mondja majd látott ő már ilyet a tv-ben.
DE pl-ul megélni olyat, hogy az úttesten hever egy fiatal anya, tőle pár méterre a nyolc hónapos kislánya és még pár méterre a nyolcéves kisfia autó alá beszorulva. Persze mindhárman halottak. Közben a helyszíni szemle során mindvégig azon jár és kattog az agyad, hogy milyen módon szervezzed meg a hozzátartozók minél kíméletesebb értesítését.
A helyszínen eléd táruló szörnyű helyszín, törmelékek, emberi test maradványok, vér és még sorolhatnám. Közben keresed azokat a nyomokat, tárgyakat melyek közelebb visznek ahhoz, hogy megfelelő magyarázatot tudj majd találni a történtekre. Közben arra is gondolsz, de jó lenne már túl lenni a helyszíni halottszemlén, pedig még az igencsak hátra van. Ahol szembesülsz azokkal a látható durva sérülésekkel, test hiányosságokkal melyeket elszenvedtek a szerencsétlenek.
Ezerrel hívogatnak, ostoroz a sajtó, hívogat az éppen illetékes főnök, mindenki azonnal haladéktalanul értesülni akar, mindent mindenki tudni akar azonnal. Ha hozzátartozó van a helyszínen, arról meg nem is beszélek, főleg ha nem volt érintett a balesetben és úgy érkezik hívatlanul ill. váratlanúl oda. Miután végzel a helyszínen, már útban visszafelé azon gondolkozol, vajon mit felejthettél el ? Nincs-e olyan dolog amit pótolhatatlanul elmulasztottál. Meg van-e minden a helyszínen fellelt érték ? Nem fognak-e olyan értéktárgyakat keresni a tisztelt hozzátartozók, melyek soha nem léteztek a helyszínen?
Aztán miközben haladsz az úton visszafelé, vagy még a helyszínen kapod a hívást, hogy jobban teszed ha sietsz mert van egy (jó esetben) másik helyszín, ahol mondjuk elütöttek valakit aki meghalt, de az okozó gépjármű elhajtott a helyszínről. Na ekkor döntöd el, hogy a következő 24-órát valószínűleg tutira bent fogod tölteni. Tervezett otthonim program sztorno, egyéb családi tervezett programoknak annyi.
ÉS ez így folytatódik éveken, akár évtizedeken keresztül. Kisebb eltérésekkel, ha szerencséd van talán lesz az évben egy-két normálisabb hétvége.
Szóval lehet ezt fokozni, meg leírni de szerintem nem hatja meg azt, aki nem volt még ilyen helyzetben.
De az sem igazán stresszmentes helyzet, ha egyszerűen egy családi veszekedéshez küldenek és a bejelentés szerint egy csontozókés van a félittas férj kezében. Nem tudom ki lenne az ilyen helyzetben abszolút nyugodt és repdesve az örömtől vonulna a helyszínre.
Aztán lehet ezt a végtelenségig folytatni a rendőri munka egyéb más területein is.
Elég szomorú és szánalmas dolognak tartom, hogy magyarázni szükséges a dolgunkat. Miért kell magyarázkodnunk ? Egy normális országban az egy evidencia, hogy a hivatásos szolgálatot teljesítők fokozottabban vannak kitéve pszichikálisan. Ezt nem is kell különösebben magyarázni, vagy nem kellene. DE mit várunk az emberektől, ha a kormányzat olyan erőteljes ellenpropagandát folytat ellenünk, hogy szinte naponta többször lehet olyan cikket olvasni, mely ellenünk hangolja a társadalmat.
Egyébként számtalan példát olvashattunk akár itt, vagy más oldalakon a munkánkkal kapcsolatban. Volt valami eredménye ??? Nem igazán !
Nos, – hát reménykedjünk hátha azért mégis !
Bennünket olyan “élmények” érnek, mint mást sosem. Javaslom szedjünk csokorba itt élményeinket. Írjátok le ide! Írjátok le, hogy senki ne mondhassa többet, hogy “azért jöttek rendőrnek/tűzoltónak/mentőnek/katonának, hogy hamar nyugdíjba mehessenek!!!!
Mondjuk el. Tudja meg mindenki. Tudja meg azt, hogy mekkora egy összeégett gyermek. meséljétek el, hogyan száll el az élet az aszfalton, egy kötélen, a vízben, a vasúti sínen.Meséljétek el, hogy mit kell tennünk ahhoz, hogy mások életét ez ne zavarja meg.
Meséljétek el, a ti szemeteken keresztül mit jelent a halál, az erőszak, az aljas állatias viselkedés. Azok a dolgok, amik között élünk. Meséljétek el, hogy a tűz mennyire forró, a vér mennyire ragad, az emberek mennyire kifordulnak magukból!
Meséljetek. Meséljétek el mindennapi életünket……. Hátha halványan megsejti a 300-ak önimádó, ellenben buta csapata, hogy mit is jelent a stressz szó!
Legyen az írásotok bármilyen szörnyű is, garantálom meg fog jelenni itt!
Zajac
Mondja el véleményét!
Moderációs irányelvek!
Komment írásához bejelentkezés szükséges.