Olvasónk küldte……..

2011-ben Üdvözlő lapot kaptam születésnapomra 2010-es kerek évfordulóm alkalmából…
Ezt a levelet küldtem címzetteknek…

Tisztelt Főkapitány Úr, – Kedves (nagyra becsült) …Keresztnév…!

Alulírott …Családnév Keresztnév (19..-nyár-nap) …….i lakos, köszönetet szeretnék mondani neked, hogy 55. születésnapom alkalmából szeretettel köszöntöttél és nyugdíjas éveimhez jó egészséget és sok boldogságot kívántál.

Megjegyzem, hogy egyetlen nyugdíjas találkozón sem voltam, mert nyugállományba vonulásomkor belém rúgott az 1998-2002 közötti kormány és belügyminisztere.
Jogtalanul megvont járandóságomat (betegségem idején szüneteltetett pótlék) polgári peres eljárásban bíróság útján kellett kikényszerítenem és csak napokon múlt, hogy néhány forinttal magasabb összegű lehetett kezdő szolgálati nyugdíjam.

Akkor pert nyertem, de most megint Ők vannak, s az akkori pert most elveszíteném.

A következő kerek évfordulómon 2015-ben – figyelemmel egészségi állapotomra és a készülő törvényeknek köszönhetően – valószínűnek tartom, hogy oka fogyottá válik az ilyen gratuláció, illetve a bekövetkezhető kegyeleti jog is, melynek már jelenleg is más objektív akadálya van.

Az idő szavára hallgatva nejem és gyermekem felé rendelkeztem arról, hogy halálom esetén búcsúztató nélkül – közvetlen hamvasztásom után – túlélő szórjon (szórjanak) bele a … csatornába, vagy a „klozetba”, ahová valónak tart a jelenlegi „jogállam”!

Gondjaim nincsenek azon kívül, hogy nejemen nemrég kisebb műtétet hajtottak végre ………..n, ahol egy „kicsi kis” daganatot távolítottak el szervezetéből.

Néhány éve édesanyám kapott agyvérzést és a 30 év alatt megtakarított vagyonomat – mely (kb.) megfelelt egy személyi szóvivő bérplafon feletti havi javadalmazásának – úgy amortizálta az ingyenes orvosi ellátás, mint engemet a rendőri munkám!

Egyetlen …. éves lány gyermekem (Ő is rendszeres orvosi ellenőrzésekre jár) egyetemista, kitűnő tanuló, 3 idegen nyelvet beszél, tolmácsolt rendőrségen és még bíróságon is, ahol azért már ismerni kell az idegen nyelvet. Tehát nem olyan hülye mint én; és ha gyermeke lesz akkor karácsony szenteste – gyermeke másfél éves korában – nem kell szolgálatba mennie mint az apjának: -„apa nemennyé-majaggyitt!”

Hasonlóan a számtalan magyar többdiplomáshoz, Ő jogállamban fog és akar élni, mely a magyar határ túloldalán található; ott, ahol a szerzett jog tabu, ahol a jogállamot nem úgy hazudják – hanem a társadalom javára alkalmazzák – és páros lábbal sem tapossák azt!

Köztudott dolog, hogy szerettem és értettem a viccet (ez nem az), de ha munkáról volt szó – erőmet (pénzemet) nem kímélve – mindig precízen és határozottan dolgoztam, számtalan esetben szabadidőmben (mint sokan mások), családi életem rovására is.

Lányomat különórákra járattam (vittem), s míg Ő okosodott, apja saját autójával a szabadidejében eltűnt gyermekek, felnőttek stb. után kutatott.

Most nincs kedvem viccelődni, de ezt mindenki megértheti. Büszke vagyok arra, hogy „anno” a körözés éve alkalmából először szerepelt nyomozók neve a megyei bűnügyi statisztikában nyomozótársammal „…..val” (élt 49 évet) együtt. Az elsők között voltunk, akik számítógépen fogtak bűnözőt és raktak össze ismeretlen emberi holttestet. – De urnájához kiviszem majd az új „alaptörvénybe” csomagolt Hszt.-t.

Kedves és általam Tisztelt Főkapitány Úr!

Őszintén mondom, hogy levelem megírásában – irányodban nem vezérelt – sem harag, sem a cinizmus, sem a keserű gúny, legfeljebb az önirónia; – vagy talán csak az elkeseredettség és a számkivetettségből okszerűen elkövetkezendő hátralévő – várhatóan rövid – életutamnak kilátástalansága!

A következő kérésemet sem ilyen módon fogalmazom meg. Benned bízva remélem, hogy teljesíteni tudod azt: – feltéve, hogy annak törvényi akadálya nincs.

ÉN AZ IGAZSÁGRA ESKÜDTEM FEL, s nem másra! – Szerettem a rendet és mindig álltam a szavamat – „számból sem csináltam soha…” -, nem úgymint a „jogállam”!

Éppen ezért! Tisztelettel – „a szolgálati út megkerülésével” – egyetlen kéréssel fordulok hozzád és kérlek téged, hogy ennek a két elektronikus levélnek a kinyomtatott változatát helyezd el, illetve helyeztesd el a személyzeti anyagomba, hogy az precízen, teljességgel és hiánytalanul legyen véglegesen lezárva! – Úgy mint azok az iratok, melyeket készítettem valaha és emlékezetem szerint talán 10-15 év múlva – mikor én már nem élek – lesznek majd selejtezhetőek.

Hivatalos (állami, államtól) évfordulós levelet, bentiekre tekintettel már nem lenne illendő számomra küldeni: – azt a továbbiakban (érthető morális okokból) személyem és családom („sérelmére elkövetett”) cinikus lealázásának tekinteném…

„X.Y” r. tábornok magán képeslapjára ez nem vonatkozik! („P.S.”- re igen!)

Város név, dátum

Előre és Tisztelettel megköszönve szíves ügyintézésedet:
…………abcdefgh
(nyugállományú senki)
(Magán üdvözlet) +36– Titkos!

Nyilatkozat!
Teljes írott anyagot (értsd mindkét elektronikus levél) gondolatokat – szándékom és akaratom tekintetében – kizárólagosan a szabad vélemény és gondolat nyilvánítás szabadságára történő figyelemmel tettem! Bentiekkel kapcsolatban kizárólagosan a kialakuló félben lévő véleményemet foglaltam írásba, kérésemmel együtt: – fenntartva jogban (stb.) való tévedésem lehetőségét is!

Amennyiben fentebb kinyilatkoztatott gondolatok, vagy alakuló véleményem ellentétes értelmezése állapítható meg, úgy tévedésem okán minden érintettől és mindenkitől tiszteletteljesen – kellő alázattal – ELŐRE elnézést és bocsánatot kérek!

Főkapitány Úrhoz címzett levelem melléklete: személyzeti anyagomhoz, a hozzá címzett levelemmel együtt! Fontos! – A „ civil ” FÜV bizottságnak „is kellhet”, – alkalommal!

Tisztelt Szakszervezet! („elolvashatja”: – Orbán, Lázár, Balsai és Pintér Úr is…)

Magyar Zsaru életpályamodell: – tanultam belőle, más is tanuljon!

1978 január 01 hatállyal szerződést kötöttem a Belügyminisztériummal, tehát az állammal (amely jövőre felkopik) 26 hónap sorkatonai szolgálat után, hogy 1970 január 01-től kezdődő munkaviszonyomat szolgálati viszonynak elismerve, az állam kötelezettséget vállal arra az esetre, ha szolgálatom során egészségügyi okokból (pl. idegi amortizáció) 25 év szerzett jogviszony után a megélhetésemet biztosítja, ideértve családomét is! (Jelenleg 123.456 Ft-ból tartom el egyke egyetemista gyermekem)

Ebből a 25 évből 46 évesen elsősorban idegi okok miatt (belgyógyászati, stressz, emésztőrendszeri stb.) 30 évet teljesítettem és szolgálati nyugdíjba – 50% rendőri amortizációval – vonultam, mert munkakörömből egyértelműen eredeztethető okok miatt alkalmatlanná váltam a további szolgálatra. – Önvédelmi fegyveremet eladtam, de az idegi amortizáció miatt soha semmilyen állást nem mertem vállalni és az emberek közé is csak elvétve járok, még nyugdíjas találkozón sem voltam soha!

Megjegyzés: „a rendszerváltás előtti államadóságot is ki kellett fizetni…”

Megtakarított pénzem és egészségem 56 évesen 30 év szolgálat (50 % károsodás) után nincs… – eltűnt gyermekek, idős beteg emberek felkutatásához és más szolgálati feladatok ellátásához beletankoltam a saját kocsimba, mert a szolgálati „roncs-derbi” volt!

Számtalan hasonló, vagy talán „ennél is szebb” életpályamodell közül csak egy és az is kizárólag címszavakban, – ünnepeket feleslegesen nem taglalva.

- Vasvilla a mellünk előtt (10-12 fő vett körül, csak figyelmeztető lövés, mert volt köztük gyermek)

- Fegyveres bűnöző lopott gépkocsival, aki előtte KMB kollégára lőtt elsodort, lőttem rá én is, de az “Iguli 1200″ gépkocsi ülése megfogta a PA-63 lövedékét, szerencsére később egy kolléga a túlsó parton (AMD 7,62) lecsökkentette a sebességét nullára…

- Informatikus, körözési vonal, nyugdíjazásom előtt eltűnt gyermekek felkutatása, Rk halálesetekkel foglalkoztam, önakasztás, felpuffadt vízbe fulladtak, öngyilkosság vadászfegyverrel szájba vett csővel, vasúti sínen kettévágott, levágott fejű öngyilkosok, oszladozó halott stb. – agyvelő és vér – na és a gyászoló hozzátartozók!

- Utolsó év december, egész hónap szabadnap a nyári ki nem fizetett túlóra miatt, de mindennap bejártam a kollégáknak segíteni, a körözés éve volt a Pintér úr idején, így 100% felderítési mutatónk volt a már eltemetett társammal együtt…

- 52 évesen nyugállományban, várva a soromra búcsúztam el 49 éves nyomozótársamtól és számtalan csak hasonló életkort megélt barátomtól.

Bizonyára ismerős a szlogen: „20 év munka – 40 éves életerős”!
Mert az „55 éves idegileg amortizálódott” már nem lenne alkalmas a nép hülyítésére, ellenünk uszítására, az un. „parasztvakításra”: – viszont bennünket is „odalöknek”!

- Mit is akartam mondani? – Csak a „semmit!”
- Pénzem nincs, humorom még maradt, de az is már csak önirónia…

A hülye körözési és életvédelmi csoport nyomozója, aki megdöglött volna az igazságért, de a megdöglesztésünkről az állam és a politika – akivel korábban 1978-ban életre szóló szerződést kötöttem – most gondoskodik!

Tüntetni SAJNOS nem tudok elmenni, mert nyugdíjazásom óta kiegészültek a betegségeim, ………., ……………. stb. Szakrendelésekre járok, ott voltam tegnap is és holnap is oda megyek, de a jövő hetem sem lesz kevésbé foghíjas…

Tévedés ne essék! Ez nem egyedi sors, ez minden hasonló korú kolléga élete is.

„Sajnos szüleim 7 hónap és pár nappal később házasodtak össze a kelleténél…”

2012 nyarán 57 leszek és az ATV műsorából közismert esetből okulva – szakszervezeti honlapon többek (főtisztek) által megfogalmazott véleményeket is alapul véve – kialakulóban levő (formálódó) véleményem szerint, némi szakmaisággal: – talán „minden kétséget kizáróan megállapíthatóvá válhat”, hogy az utcára löknek megdögleni – „1 millió” nem létező munkahelyre – néhány ezer rendőrt.

Sokan megismerhetjük majd az („ATV”) említett „fideszes orvost a FÜV bizottság élén.”

Ha csak azaz összeg állna minden nyugdíjas kollégám rendelkezésére, melyet élete során térítés nélkül dolgozott, akkor nem érdekelne senkit ez a „Törvény”…

Város, dátum

Köszönet hazámnak és a „nemzetnek” egyaránt, a hülye „ideg-gyenge” nyomozótól, a nyugdíj korhatár előtt elhunyt kollégáim nevében-, és emlékére is: – a „hazáért rendületlenül”

Ui.: – Fentiekre tekintettel és az állammal folytatatott „tárgyalásoktól” jót nem várva, amennyiben perközösség alakulna ez ügyben (arról értesülve), ha éhen döglök is, de kifizetem a rám eső részt: – utcaseprő „kápó” NEM LESZEK, mert önmagam „életpálya modelljét” köpném le azzal!
- Ez nem más, mint „a visszavágó” az 1998-2002-ben „szüneteltetett” pótlék ügyében!

Gondolkodtam már a politikusok által „hazaárulásnak” nevezett külföldi jogvédelem lehetőségéről is, merthogy…: – Ich habe korábbról egy-két jogállami – németül és hollandul beszélő, nemzetközi rendőrszakszervezetben jog-, és érdekvédőként dolgozó – Polizeihauptkommisar (rendőrfőbiztos) és más hasonló beosztású személy névjegykártyája, melyet tiszteletük jeléül adtak át „anno”…

Megjegyzés: Ők már csak elvétve látogatnak meg átutazóban, mert Horvátországba járnak nyaralni, ugyanis két egymás utáni évben is feltörték a VW Passat, vagy a 4 karikás „fapados Trabantjukat”… Tudom! Személyesen vettem fel a jegyzőkönyveket és rögzítettem a körözést a „számulógépen”. Korábban az irodámban, most lakásomon is felkeresnek átutazóban néha, de ezt az országot általában már elkerülik…

Ellehetetlenítve, kétségek közt sok mindenre képes az ember, akit ha „feleslegessé válik” eldobnak mint egy használt WC papírt…

OKULJATOK KEDVES BARÁTAIM
és az „úri huncutságban” soha ne bízzatok!
„Becenevem”