/Beszámoló egy félelmetes és egyben csodálatos túráról./ 

Kis csapatunkkal, a tavasz közeledtével már régóta tervezgettük, hogy ideje lenne meglátogatnunk a jó  öreg Erdélyt. Csabi felvetette, hogy menjünk el a Révi szorosba túrázni. Először szóba jött Padis neve is de mivel a Húsvéti ünnepeket én ezen a környéken töltöttem a kritikán aluli útminőségről tartott beszámolóm elvette a társaság kedvét. A mostani túránk több tekintetben is rendhagyó volt. Először is velünk tartottak feleségeink, barátnőink.

Másodszor, ami nagyon dicséretes többen lettünk, mert velünk tartott Jürgen, és Gulya úr is. Végül tízen keltünk útra Berettyóújfaluból . A határt átlépve, Nagyváradot elhagyva továbbhaladtunk a Sebes-Körös völgyében Élesd kisvároson át Körös topa településig. Itt letértünk az E60-as főútról és már a szemünk elé tárultak azok a sziklák, amelyek csodálattal töltik el az Erdélyt, ezt az ősi földet szerető túrázót. A Révi- szoros két fő attrakcióval rendelkezik, az egyiket a magas hófehér sziklák, a másikat a pedig a barlangok képviselik. Egy kis történelem: 

A helyszire érkezésünk után először étkeztünk, majd a kaja után elindultunk a várva várt túrára. Végig a vasúti sínek mellett mentünk mindaddig, amíg elértük az első nevezetességet, a Tündérvár barlangot. A barlang amatőrök részére csak néhány méteren volt járható, de a látvány e rövid szakasz alatt is lenyűgöző volt. A barlang meglátogatása után tovább haladva szemünk elé tárult a két Püspök szikla. A sziklát elhagyva elértünk egy +hídhoz, amelyen átkelve megtaláltuk a Zichy-barlangot( Nevét a turistamozgalmat támogató Zichy Ödön grófról kapta.)A barlangba csak védősisakban lehetett belépni ez felvéve elindult kis csapatunk a föld gyomra felé. A látvány lehengerlő. Csak azt tudom mondani, hogy akinek lehetősége van keresse fel mert leegyszerűsítve tíz kifli áráért felejthetetlen élménybe lesz része .Ismét egy kis történelem:

A barlangot 1903-ban tárták fel. A feltárást Veress István révi református lelkész, Handl Károly vasúti pályafelvigyázó, Csák Andor és a magyar turizmus atyjaként is emlegetett Czárán Gyula kezdték. A barlangra Handl Károly bukkant rá, miután rájöttek, hogy a révtízfalui patak itt bukkanhat elő a föld mélyéről és berobbantottak egy háromnegyed méter vastag sziklát. A feltárt barlang ünnepélyes felavatására 1905. augusztus 27-én került sor. A cseppkőformációknak a feltárók adtak nevet.

Erdély Romániához csatolása után a barlang és környéke leromlott, Észak-Erdély visszacsatolása után azonban 1941. április 27-én az Erdélyi Kárpát Egyesület jelentős helyreállítási munkákba kezdett, amelyek során új fahíd is épült, hogy a barlang könnyebben megközelíthető legyen. 1942 szeptemberében Kessler Hubert, az aggteleki cseppkőbarlang igazgatója újabb 250 métert tárt fel, ezzel a barlang ismert hossza egy kilométerre nőtt.

A feltárók márvány emléktábláját, Balázs Gyula adományát az 1943. október 16-17-én tartott Mátyás-túra alkalmával leplezték le, október 17-én

A barlangból kijöttünk után fedeztük fel hogy a szikla tetejéről ahonnan egy csodás kis vízesés esett alá a körös patakba egy igazán extrém kalandra van lehetőség. Természetesen ez azon társaimnak kaland csak akik nem szenvednek tériszonyba velem és Jürgi komámmal ellentétben.A lényeg , hogy egy beülővel és egy karabinerrel rákötnek egy drótkötélre ami a sziklán álló fa és a túloldalon a patakparton álló fával van összekötve.Na ezen lehet lecsúszni . Végül hosszas rábeszélésre lecsúsztam én is . Azóta csak Tarzanként tekintek magamra. Ekkor azt hittem rosszabb már nem lehet a magamfajta tériszonyos embernek. Tévedtem. Csabi és Andrea felkalauzoltak bennünket a Garda tetőre. Elég komoly fizikai megterhelés volt de számomra néhány sziklaperemen való közlekedés maga volt a pokol. De mentünk előre mert úgy voltunk vele” hogy ami nem öl meg , az erősít” A hegyen eszembe jutott az azóta tragikusan elhunyt nagyszerű hegymászó

Várkonyi László egyik gondolata:

                         „  Nem a hegyen születtünk,

                             nem valók vagyunk oda

                         De odamegyünk és felmászunk rá   ”

A manapság oly divatos csapatépítő  tréningeket itt is csinálhatnák. Mi itt egy igazi kis csapattá  kovácsolódtunk. Segítve egymást azon az úton ahol néha négykézláb, néha fenéken csúszva kellett közlekedni. Jó társasággal a lehető legjobb helyen voltunk. Olyan emberekkel találkoztunk, akiknél az igen az igent jelent. Akikkel elbeszélgetve kicsit pironkodva érezheti az ember, hogy ezek az emberek, akiket szülőhazájuktól elszakítottak milyen szeretettel közelednek hozzánk. Tanulhatnánk tőlük . Egy kicsit is magyar embernek ez a környék , és az itt élő emberek megnyugvást , örömöt adnak. Mert az itt élők „ a zászlót még tisztelik,és hogy a haza mit jelent, nem kellett tanulni soha, csak tudják és érzik a szívükben itt bent…..”

Az egészet összefoglalva egy tartalmas nagyon izgalmas és felejthetetlen élményeket adó túrán vagyunk túl. Köszönjük Szabó Zsolti és az RKDSZ támogatását.

Ui: már szervezzük a következő kirándulásunkat Erdélybe. A Tordai hasadék, Padis (ha kész lesz az út) Erre bárki csatlakozhat hozzánk

A végére még egy idézet:                                               

A hegy, nagy megmérettetés természetes terepe, ahol az élet és halál közti határvonalon  az ember megtalálhatja a szabadságot mely, úgy kell neki, mint a levegő. 
A hegyek megajándékoznak minket szépségükkel és mi gyermeki rácsodálkozással gyönyörködünk bennük. 
Olyan áhítattal tiszteljük őket, mint egy szerzetes az Istent.”;