Partnereink
Linkek
Szubjektív vélemény a “történésekről”. Olvasását ajánlom, mivel az írója másnézőpontból mutatja be jelenlegi helyzetünket.
Közeledik a nyugdíjügyi végjáték, legalábbis a kormány elképzelései szerint. A parlament már meg is szavazta az alkotmánymódosítást. Korábban is láttuk, Orbánnak az az elképzelése a társadalmi konfliktusok megoldásáról, hogy egy darabig bohóckodhatnak a gárdák, a szakszervezetek meg a többiek, de aztán, ha eljön a megfelelő idő, akkor az igazi férfiak előkapják a kétharmadukat, és mi mind csak ámulunk, milyen nagy és erős is az! Az erő pedig – a macsók szerint – férfias dolog, azért pedig elnézést kérek, hogy most mindenki fejére, tekintet nélkül a politikai, avagy szociális érdekeire és törekvéseire, bohócsipka került, nem én tettem oda. Valójában tanárok, rendőrök, tűzoltók, vállalkozók és a többiek mind önként bújtunk bele, amikor hittünk a macsóknak, amikor elhittük nekik, hogy ha jó nagy, az minden problémát megold. Hát most aztán jó nagy – a baj.
Szóval közeledik a kormány által elképzelt végjáték, érdemes hát komolyan elgondolkodni azon, mi is történik a rendőrökkel és a többiekkel. Akárhogy erőlködöm, hogy értelmét felleljem, akárhonnan nézem is, teljesen értelmetlennek látszik, amit eddig a kormány tett! A saját logikám szerint minden intézkedésük, elképzelésük és tervük irracionális. Úgy tűnik, hogy nem értik és nem is akarják megérteni, hogyan alakulnak ki a tettekből a tettek következményei.
A kormány megalakulása óta demoralizálja és dezorganizálja a rendvédelmet, mindenekelőtt a rendőrséget. A Fidesz sohasem bízott a rendőrökben! Már a kormányprogram „új rendőrséget” ígért, mert 2010-ig, állították, a rendőrség „az állami uralom jelképe és végrehajtója” volt. Ezt tetézte véleményük szerint egy súlyos morális válság. Ezen kívül a rendőrség „gyenge volt és eszköztelen”(1) Ez ugyan illogikus, mert egy gyenge és eszköztelen rendőrség hogyan lehetett volna az „állami uralom”, azaz az elnyomás végrehajtója. De ne kukacoskodjunk, mert a kormányprogramban lévő ellentmondásoknak és értelmetlenségeknek céljuk van: azt kell minél érzékletesebbé tenniük, hogy a rendvédelmi szervezetek és alkalmazottaik a gyengeségük, immoralitásuk és eszköztelenségük okán alkalmatlanok feladatuk betöltésére. Mindezt csakis azért idéztem fel – hisz kit érdekel ma már, hogy mit írtak a kormányprogramba –, mert azok a törvények, amelyeket a parlament, főleg Balsai képviselő úr ötleteinek köszönhetően (?) meghozott, pontosan ezt a bizalmatlanságot kodifikálták.
Az első lépés a teljesen diszfunkcionális paraméterek szerint való szétdarabolás volt. (2) Mivel Orbán sohasem bízott a rendőrségben, létrehozta a Terrorelhárító Központot, amelynek fő feladata a miniszterelnök és a köztársasági elnök védelme. Ez két dolgot jelent: a terrorizmus feltételezett célpontja maga Orbán Viktor, vagyis a miniszterelnök valamitől fél, ez nagyon meglepő. A másik üzenet azonban ennél is fontosabb. Ez a túlfizetett, privilegizált „elit” egység annak az ósdi koncepciónak a megtestesülése, ami a kormányprogramban is megtalálható, és így szól: „a beteg állam legfőbb tünete a gyengeség”.(3) Más szóval az erőszakra való képesség bizonyítja, hogy egy állam egészséges. A „megbízhatatlanság” és a „morális fertő” leküzdésének eszközeként szolgál a „belső bűnmegelőzési és bűnfelderítési” szervezet, amelynek feladata a „megbízhatósági vizsgálat” elvégzése. A kormány valószínűleg azt képzelte, hogy ezekkel a szervezetekkel kellőképpen megfélemlítette már a rendvédelemben dolgozókat. Arról azonban megfeledkezett, hogy a magasabb fizetések és a kivételezett helyzet önmagában nem elég ahhoz, hogy vakon szolgáló lélektelen végrehajtókat teremtsen. Talán mégis a „zseniális” Hende Csaba 2008-as ötletét kellett volna követnie, és el kellett volna bocsátania az összes rendvédelmi dolgozót, hogy újakat vehessenek fel a helyükre.(4)
Ezek után, s ez a második lépés, úgy gondolták, már elég eszköz van a kezükben ahhoz, hogy megalázzák a rendőröket, ezért megtették a következő lépést az új erkölcsi magaslatok felé, és 2011 márciusában elfogadtatták a parlamenti kétharmaddal az ún. semmisségi törvényt, amely hazugnak bélyegezte a rendőröket.(5)
Azt állítom, hogy a Fidesz és vezetőinek fóbiái hatalomtechnikai szempontból is értelmetlenek és kontraproduktívak. Az állam intézményeinek (rendőrség, bíróságok, oktatás, hivatalok stb.) és így a kormány és a kormányzás stabilitását is az a bizalom adja, amely az ideiglenesen kormányzati tisztségeket betöltő politikusok és az intézményeket folyamatosan, kormányról kormányra működtető alkalmazottak között fennáll. Ez a bizalom nem személyeket, hanem szervezeti pozíciókat köt össze, és azon alapul, hogy mindkét oldal kompetensnek fogadja el a másikat. Ezt az íratlan szerződést a Fidesz felbontotta, árulónak, dezertőrnek, erkölcstelennek, no és persze csalónak is minősítette a rendvédelem dolgozóit. A bizalomnak vége. A kormány sem bízik a rendvédelmisekben, és ők sem a kormányban.
Amikor a miniszterelnök „férfias” tárgyalást ígért nyugdíjügyben (ez a Fidesz harmadik lépése) a rendvédelmi szakszervezeteknek, kíváncsian vártam, vajon milyen lehet az? Elég hamar kiderült, hogy nincs benne semmi érdekes. Az „igazi” férfi az erő nyelvén (férfiasan) beszél a másikkal, gyengébbnek tekinti, legalábbis el akarja vele hitetni, hogy gyengébb, és elvárja tőle, hogy azt tegye, amit ő parancsol neki. Valójában ez a már régóta ismert, szánalmasan unalmas, macsós férfiasság. Mindannak alapján, ami a nyugdíjak és az ún. életpályamodell kapcsán történt, azt mondhatjuk, hogy a kormány lenézi és megveti a rendvédelemben dolgozókat, ahogy mindenki mást is. Csak és kizárólag a kényszerítés módszerét érti és ismeri, és meg van sértve, amikor erővel felelnek az általa alkalmazott erőszakra. Ez a sértődés mondatta Orbánnal a lenéző szavakat, ezért titulálta bohócoknak a rendőröket, és hát tulajdonképpen Pintér Sándort – aki miniszterként mégiscsak kiment a tüntetők közé – bohócügyi államtitkárnak. Többször is dezertőröknek nevezte a tűzoltókat, de lássuk be ez érthető, még ha Kónya Péter fel is háborodott rajta. Orbán háborúban áll, ő maga mondta. Mindenki, aki nem akarja az ő játékait játszani, az dezertőr. Tiszta sor!
A kormány az első pillanattól fogva rosszul nyúlt a közhatalmi szervezetekhez. Sajátosan torz társadalomképe miatt semmit sem értett meg a problémáikból, programja is csak üres frázisokat tartalmaz. Ebből következően képtelen volt jó kérdéseket feltenni, és meglepetésként érték a válaszok, amelyeket rossz, értelmetlen, irracionális kérdéseire kapott. A kormány nem érti, mit tett, és milyen következményei lesznek még mindannak, amit elkövetett.
Ezek közül a legfontosabb az, hogy feltételezhetően teljesen megszűnt a kormány iránti bizalom. Céljainak elérésében immár nem támaszkodhat a rendvédelem alkalmazottaira. Nem csak az következik ebből, hogy a kormányzat képtelen lesz elérni egyébként is zavaros céljait, mert ezt akár még jónak is tekinthetjük. Az erőszakos rendet vallási hittel körberajongó és szentséggé avató törekvései ugyanis kifejezetten károsak a társadalom és a demokrácia számára. Csakhogy semmi sem garantálja, hogy a demokratikus értékek felé vezet az út, semmi sem garantálja, hogy nem a még kevésbé bizalmat érdemlők felé fordulnak a rendőrök, börtönőrök, tűzoltók és mások. Az eddigi kormányzatok is kívülállóként kezelték ezeket a szakembereket, meg sem kísérelték megérteni a rendészet problémáit. Helyette mantraként szajkózták liberálisok, szocialisták és jobboldaliak együttesen: legyen több rendőr, adjunk több jogot nekik és hasonlók. De senki sem törődött azzal, hogy szinte menekülnek a rendőrségtől a szakemberek. Ne beszéljünk mellé: a szakszervezeti vezetők sem törődtek vele. A rendőrségnek elhibázott célokat kellett követnie, hogy kielégítse a butábbnál butább politikusok igényeit, de ha ezt megtette, akkor legalább békén hagyták. Ez a relatív és nagyon is ingatag nyugalom tette lehetővé, hogy a rendészeti oktatásban némelyek, akik eléggé nyitottak voltak erre, az európai trendekhez alkalmazkodjanak, és legalább véletlenszerűen rendőrré lehessen egy-egy értelmes, problémaérzékeny és kreatív tanuló. Sajnos ők nem egyre többen, hanem egyre kevesebben vannak, s éppen ők azok, akik elhagyják a rendészetet.
Mivel a kormánynak nincs elképzelése a rendőrség problémáinak megoldásáról, és egyáltalán nem tudja, de nem is érdekli, mi történik a szervezeten belül, valójában szabadjára engedi a spontán módon kialakuló hatalomfelhasználási attitűdöket. A kormány hisz a szómágiában, és hiszi, hogy ha valamit megparancsol, akkor az úgy is lesz. Pedig dehogy lesz! Ezek a szakmák tipikusan ellenőrizhetetlenek, senki sem tudja sem fenyegetéssel, sem édesgetéssel meghatározni, hogyan tegyék a dolgukat. A bohócnak titulált rendőrök valójában azt tesznek, amit akarnak, jól ismerik a módját, hogyan kell elhitetni a hatalom uraival, hogy az történt, amit parancsoltak. Évtizedek óta gyakorolják, hogyan kell ezt csinálni, számukra ez életfontosságú tudás, amit átadnak a következő generációknak, akik csak addig maradnak, amíg meg nem találják, hová menekülhetnének innen. A politikai hatalmasok számára oly kedves hierarchikus függőség, a parancsrendszer ugyanis megfojtja őket, időnként még az élettől is elveszi a kedvüket, nemhogy a munkától. A rendőrség már jó ideje az a szervezet, ahol a demokratikus értékeket követő konformitást büntetik, és a különféle hatalmak iránti lojalitást, vagyis a nonkonform viselkedést jutalmazzák.
Egyik előző írásomban magam sem értettem pontosan, miért éppen a nyugdíjak miatt voltak hajlandóak ezrével újra és újra az utcára vonulni a rendvédelmi dolgozók. Ma úgy látom, több oka is van ennek. Az egyik, hogy a nyugdíjkedvezmény megvonásával a kormány elvágja a tisztes megélhetést biztosító menekülési utat, ezzel mintegy röghöz köti őket. Ez nem ugyanaz, mint a régi, nyugati demokráciákban, ahol valóban nyugdíjig dolgoznak a rendőrök. Ők ugyanis önként teszik, a magyar rendőröknek pedig kényszerre kellene megtenniük ezt. De van más ok is. A magyar rendőr (és még néhány rendvédelmi szakma művelője) a rendszerváltás óta jogfosztott és kiszolgáltatott. Amióta a Fidesz megint kormányon van, nemcsak megalázták őket, de újabb jogoktól is megfosztották, például korlátozták a választhatóságukat(6). A kedvezményes nyugdíj majdhogynem az utolsó jog, amit most majd elvesznek tőlük. A fantáziadús kormányzati „szakemberek” pedig kitalálták, hogy a már nyugdíjban lévőket is meg kell fosztani a nyugdíjuktól, és vissza kell vezényelni a munkába, mégpedig éppen oda, ahová a kormány akarja. Ez pedig kényszermunka. Munkaszolgálat, hogy stílusosak legyünk. Aki pedig nem enged a kényszernek, azt megfosztják a nyugdíjától, legfeljebb valamiféle járadékot kaphat. A kedvezményes nyugdíjért folytatott küzdelem az önkény elleni harccá nőtte ki magát.
A kormány agresszív magatartásának lett még egy igazán örömteli következménye: életre keltek az eddig szunnyadó szakszervezetek. A tömegmegmozdulások önmagukban nem adnak elég bizonyítékot erre, viszont az, hogy rákényszerültek végre, hogy alternatívákon gondolkodjanak, hogy tisztázzák maguknak és a külvilágnak is, tagságuknak miféle érdekei vannak, ez már valóban a szakszervezetek újjászületése – legalábbis reménykedem benne, hogy az.
Megkerülhetetlen, hogy miként helyezzük el ebben a küzdelemben a szélsőjobboldalhoz köthető szakszervezetet, pláne azután, hogy őrizetbe vették a TMRSZ vezetőjét, Szima Juditot (akit a bíróság lakhelyelhagyási tilalom mellett azóta már szabadlábra helyezett). A Népszavában két cikk is megjelent(7), amelyek politikai fogolynak nyilvánították a neonáci eszmékkel szimpatizáló szakszervezeti vezetőt. Legyen szabad ellenvéleményt bejelentenem. Én nem állok Szima Judit mellett! Több okom is van rá, hogy így tegyek. Az egyik, hogy Andrassew Iván és Veress Jenő alaposan elkéstek a pánikkal. A Szimához hasonló politikai foglyokkal ugyanis már évek óta tele a padlás, gondoljanak csak Hunvaldra, Hagyóra és társaikra. Ettől persze még Szima is lehetne politikai fogoly, sőt lehet, hogy az is volt. Engem a TMRSZ szereplésére adott válasz, a reakció zavar, az ügyészségé is és a Népszaváé is. Az, hogy az ügyészség egy jelentéktelen indokkal próbálja vád alá helyezni, és az, hogy a Népszava mártírt csinál belőle. A TMRSZ az a „szakszervezet”, amelynek nem lenne szabad léteznie. Már réges-rég fel kellett volna számolni, de nem ilyen pitiáner ürüggyel, ami csak arra alkalmas, hogy még egy ügyben elítéljék Szima Juditot(8), szervezete pedig tovább virul és gyarapszik. Azért kellett volna és kellene felszámolni, mert a rendőrségen belül nem működhet semmilyen antiszemita és/vagy anticiganista eszméket terjesztő szerveződés! Ha valamiben, akkor ebben Szima bűnös, de ez egyáltalán nem érdekli a „független” ügyészséget, és nem érdekli a Népszavát sem. A probléma tehát az, hogy megint a szokásos dilettáns és Gyöngyöspata kapcsán már megismert, rejtetten támogató módon „lépnek fel” a szélsőjobb ellen. Én nem annyira a politikai foglyot látom Szima Juditban, hanem a rendőrségen belüli szélsőjobbnak nyújtott támogatást. Kedves Veress Jenő, dehogyis akarja a hatalom kiiktatni ezt a „szakszervezetet”, esze ágában sincs! Az ügy ebben a formájában nevetséges, nem a főtitkár asszonnyal kell megküzdenie a magyar demokráciának, hanem azzal, amit képvisel, a kormány pedig egyáltalán nem akar nemhogy küzdeni, de még szembenézni se vele. Sőt, csak erősebb lesz az ilyen akciók nyomán. A következő ok az, hogy alaposan túlértékelik a TMRSZ-t azok, akik a legradikálisabb szakszervezetnek, a kormány legelszántabb ellenfelének tartják. Egyáltalán nem az ellenfele, ugyanazt képviseli, mint Orbán, csak még szélsőségesebb formában, a Vona-féle verzióban.
Pályázatok
7 hozzászólás ehhez - Krémer Ferenc: Macsók és bohócok
Tisztelt Olvasók!
Szabad felhasználásra küldtem, szabad gondolataimat,
szabad okfejtésemet azzal a célzattal, hogy valaki talán
hasonlóan “jogokoskodik” mint én.
“Közeledik a nyugdíjügyi végjáték,” Tanár Úr írásához hozzászólva.
Nem tudom, hogy kinek küldhetném el az okfejtésemet, ezért azt bárki
átadhatja szakszervezeti jogásznak, illetve annak akinek jónak látja.
SZABADON FELHASZNÁLHATÓ, nem tekintem PLÁGIUMNAK!
Erre utal az ismert “apróbetűsnek” szánt csillagok közé foglalt
következő rész “firkálmányom” végén!
***Ez egy ismeretlen eredetű, szabad gondolatokat, szabad véleményeket tartalmazó anyag, tehát bárki más szabadon felhasználhatja, bármely idegen nyelvre lefordíthatja és a világhálón magán- vagy jogi személynek, szervezetnek, (média, sajtó stb.) elküldheti, ideértve a világ 2/3-át is, mivel szabad gondolatokból eredő és okfejtésében szabad véleményt tartalmaz! Fenti gondolat(ok), vélemény(ek) amennyiben olvasó(k)nak is voltak, de még nem summázta össze: – az erre való tekintettel gondolatok szabadon kiegészíthetők, bővíthetők, változtathatók a véleménnyel, okfejtéssel megegyező irányban…***
ERRE IRÁNYULT EGYENES SZÁNDÉKKAL ELKÖVETVE
ÍRÁSOM MINDEN EGYES BETŰJE!
Tisztelettel minden EMBERNEK, aki sajátjaként rendelkezik az
okfejtéssel és jogvédők stb. kezébe nyomja a kinyomtatott
változatot MINT SAJÁT GONDOLATA IS!!!
Tisztelettel megköszönöm mindenkinek, ha megteszi EZT!
Tisztelt Olvasók!
„Közeledik a nyugdíjügyi végjáték”, – TISZTELT Tanár Úr írása bevezetője!
Én is hasonló módon az Ő idézetével vezettem be “jogokoskodásomat”…
Egy fontos rész a hozzászólásomból!!!
***Ez egy ismeretlen eredetű, szabad gondolatokat, szabad véleményeket tartalmazó anyag, tehát bárki más szabadon felhasználhatja, bármely idegen nyelvre lefordíthatja és a világhálón magán- vagy jogi személynek, szervezetnek, (média, sajtó stb.) elküldheti, ideértve a világ 2/3-át is, mivel szabad gondolatokból eredő és okfejtésében szabad véleményt tartalmaz! Fenti gondolat(ok), vélemény(ek) amennyiben olvasó(k)nak is voltak, de még nem summázta össze: – az erre való tekintettel gondolatok szabadon kiegészíthetők, bővíthetők, változtathatók a véleménnyel, okfejtéssel megegyező irányban…***
Sajnos nem tudom, hogy hova küldjem, de azt bárki szabadon bárhová elküldheti, kinyomtathatja és belenyomhatja pl. szakszervezeti vezető stb.
kezébe ezért is írtam ***……**** mint a megszokott, de soha nem olvasott “apró betűs” részként jelölt csillagok (***) közé… Úgy látom, hogy másnak is hasonló gondolatai és véleménye van, tehát az írással és okfejtéssel SZAVADON RENDELKEZHET BÁRKI !
Azért szóltam hozzá, hogy olvassák el minél többen a “zemberek”, kik sajátjukként is rendelkezhetnek azzal!
Tisztelettel az EMBEREKNEK!
Tisztelt Karpati Úr !
Szíves tudomásodra hozom, hogy a Krémer tanár úrnak címzett írásodat nem az ő részére kellett volna elküldened, hanem kicsit vagy inkább nagyon magasabb régiókba. (gondolom nem nehéz kitalálni vajon hova)
No mindegy, végül is így sem rossz, – de nem ő fogja ill. nem ő az illetékes a problémánk megoldásában.
Persze, teljesen rendben van az, hogy mi is így valamelyest betekintést nyertünk okfejtésedbe, de ismételten bátorkodom javasolni, hogy küldjed már el légyszíves a megfelelő helyre ill. helyekre is !!!!
Bár azért annyira naiv nem vagyok, hogy komolyan gondoljam azt, hogy nyitott fülekre találna. Javasolnám még, hogy megfelelő jogászokon keresztüli postázást (természetesen kettős címzéssel) -talán akkor kinyílnak azok a bizonyos fülek, pontosabban szemek és legalább elolvassák az illetékes “urak?” !!!
Üdv !
Bocsi T. moderátor Hölgy (Úr), de csak néhány
napja “firkálok” ezen a módon a neten…
Elnézést a duplázott küldésért…
Tisztelt Dr. Krémer Ferenc docens Tanár Úr!
(szociológus, történész, politológus)
Mint írásainak rendszeres olvasója, gondolatainak egyetemista gyermekem fejébe plántálója (ajánlója), nagy tisztelettel kérem Önt, hogy az alábbi „józan paraszti ész” egyszerű okfejtését – ha arra érdemesnek találja, ideje megengedi, s választ nem várva – tisztelettel kérem szíveskedjék elolvasni.
Mi hivatásos cselédek – mint valaha Ön is – az igazságra esküdtünk fel, nem másra!
Most, hogy „Közeledik a nyugdíjügyi végjáték”, Kádárhuszárnak nevez bennünket az aki, az igazságra történő eskütételünk idején „csattogós szárnyú falepkét” tologató volt, illetve sorkatonai szolgálatunkkal egy időben kezdte meg „fényes” pályafutását az általános iskola első osztályában „anno” akkor mikor már fegyverrel vállunkon (oldalunkon) szolgáltunk és üldöztük a bűnt.
A rokkant nyugdíj nem szerzett jog! – Ez igaz…- aki mást állít, az hazudik!
A rokkantság, a belerokkanás valamibe, alkalmatlanná válás valamire, az ok-okozat összefüggésében (végzett munka során, miatt, okán), mint bekövetkezett folyamat egy eredmény…: – tehát KÖVETKEZMÉNY, eredmény tekintetében irreverzíbilis (hanyatló irányba mutató) végeredmény is !
Ezt nevezem idegi amortizációnak lentiekben, mely stagnálhat, de a legkisebb terhelésre – legfőképp stresszes helyzetben – elemi erővel visszafordíthatatlanul és megállíthatatlanul törhet felszínre…: „Zúgva, bőgve törve át a gátot,”
Megjegyzés: – a médiában néphülyítés („parasztvakítás”) és uszítás célzatával nem kellett volna az alkotmánybírákat terhelni „már kérdés feltevésben is rokkant” ügyben. Ha megkérdeznek (egy „józan paraszti eszűt”), akkor megmondtam volna nekik…, s nem kellett volna talán az „alkotmánybírói tudásszintet igénybe venni”, hanem elegendő lett volna egy kis jogállami jogérzékkel párosuló átlagos intelligencia is. De hát a szándékuk (lásd média) „hátsó!”
Állammal 30-35 évvel korábban megkötött munkaszerződés és annak jogfolytonossága jogállamban: – szabad gondolat és szabad vélemény szerint.
A józan paraszt-jogi rész következik…
A hivatásos állomány tagjai (előzményként), a haza („zemberek”), az ÁLLAM szolgálatára mint jogi személy és egyén között létrejött – kölcsönös és közös egyetértésben, akaratukkal mint mindenben megegyezővel – munkaszerződést kötöttek (pl. 1978-tól), közvetlenül sorkatonai szolgálat letöltése (szolgálat előfeltétele) után fegyveres állami szolgálatra…
Jelen időben (szerződés semmisségére ráutaló magatartással) más még nem hatályos törvény („alaptörvény”) ELŐRE alkalmazásával, – hátsó szándékuk szerinti „jogállami” folyamatban – már 2011-ben (előkészület FÜV) KVÁZI megkezdődött a nem hatályos alaptörvény alkalmazása, mivel a 35 évre visszamenőleges hatályú annulláció csak 2012-től alkalmazható.
Számtalan kollégát, nyugdíjba helyezése óta SOHA nem rendeltek értelmetlenül vissza újabb felesleges vizsgálatra, mert ténylegesen és VÉGLEGESEN szolgálatra alkalmatlanná LETTEK NYILVÁNÍTVA!
Jelenleg hatályos (nem semmis szerződés) törvényben és szerint, az ÁLLAM garantálja, hogy a munkaviszonyt (más nem szolgálati jogviszony kezdetétől, – nem lényegi kérdés) szolgálati viszonynak ismeri el és az állam (részéről) egyben olyan kötelezettséget vállalt arra az esetre, hogy a vele szerződő másik félnek szolgálata során vagy azzal kapcsolatban, abból eredő szerzett (ez a lényeges kérdés: idegi amortizáció) egészségügyi okokból 20-25 év (akár nem effektív) jogviszony után, a TELJESÍTÉST követően(!) a megélhetését (ideértve családjáét is) szolgálati nyugdíj (járandóság) folyósításával biztosítja… – é l e t e v é g é i g!
Nos ez itt a lényeg! Tehát a tervezett annulláció NEM a rokkantság kérdéskörhöz tartozik hanem az egyetemleges emberi alapjog és teljesített szerződésre, viszont az nem deffiniálható (nem fejezhető ki) alkalmatlansági %-al a következő összefüggés okán: – vagy alkalmas szerződő a KIZÁRÓLAG korábbi szerződés (fegyveres szolgálat) szerinti FOLYTATÁSÁRA vagy NEM, – harmadik lehetőség nincs!
Aki teljesítette a vállalt 20-25 év nem effektív vagy effektív hivatásos szolgálatot (20-40 év bármely megoszlásában) az már szerződés teljesülésekor jogosultságot szerzett erre.
Ez kvázi államadóság, az állam által vállalt kötelezettség, olyan mint a rendszerváltás előtt állam által felvett hitel: – tehát meg kell fizetni!
Paraszt-jogértelmezésben…, NEM a ROKKANTSÁG, hanem a VÁLLALT KÖTELEZETTSÉG TELJESÍTÉSE a SZERZETT JOG a szolgálati nyugdíjba vonulásra, mert szolgálat során és következtében alkalmatlanná válás folyamatában a végzett munka játszott szerepet, elenyésző kivétel nélkül mindenki IDEGI okok miatt és más egyéb szerzett betegségek mellett váltak alkalmatlanná, nem 2/3-ad, hanem mindösszesen csak 1/4 évszázad alatt!
Paraszt-jogi i n d o k o l á s:
A szolgálat idejében fiatalkori életüket (átlagtól eltérően) jelentősen korlátozottan, gyermekük, családjuk rovására élték le a teljesített szolgálati idő, valamint a meg nem ismételhető fiatalságuk idején (legszebb évek) pénzben és értékben nem kifejezhető megtéríthetetlen kárukra!
Mit is jelent ez „jogokoskodva” a józan paraszt-jog közérthető fogalmazásában? A hivatásos szolgálatot teljesítők ÖNKÉNT vállalva ÁLLAM és TÁRSADALOM JAVÁRA tönkretették saját maguk NYUGDÍJAS éveit és HÁTRALEVŐ, várhatóan rövid ÉLETÜKET, de hab a tortán, ha megtetézzük mindezt a CSALÁDDAL is: – mondjunk példát is, jelentése tehát egy „ideggyenge” nagypapa az unokájával…
Reaktiválás esetén szerintem az egészségügyi felülvizsgálat is csak kizárólag arra terjedhet ki, hogy alkalmas-e ismét (ugyan arra) hivatásos rendőri stb. szolgálatra, fegyver, rendfokozat viselésére, intézkedésre, mert csak ezt tartalmazta korábban megkötött – állam és cselédje – szerződése, melyet 2010-ig betartottak aktualizálódásakor(-ig) felek.
Paraszt és jogállami jogilag is „ürülékben a C-vitamin”, hogy ki hány %-ban alkalmatlan rendőri stb. szolgálatra, a JOGOSULTSÁGOT vállalt kötelezettsége teljesítésével szerezte meg mindenki, és NEM(!) rokkantsággal, HANEM a szolgálatra ALKALMATLANNÁ VÁLÁSSAL, – és korábban az állammal kötött szerződésben mindenki RENDŐRI stb. (egyéb más) fegyveres szolgálatra VÁLLALT kötelezettséget! – „ugyetalánperszedehát”, mert a Tisztelt Alkotmánybíróság csak a rokkantság mint nem alkotmányos jog értelemben határozott és nem a szolgálatban szerzett alkalmatlansági amortizációban.
Tehát visszaút, csak és kizárólag a korábban – kölcsönös szerződésben – VÁLLALT kötelezettség FOLYTATÁSÁRA vonatkozhat, logisztikai kápó, illetve WC pucolási vagy „GULÁG” szolgálatra nem. Csupán ennek felülvizsgálata lehetséges, de akkor azért a korábbi elme szakorvosi véleményt kell semmissé nyilvánítani, annak minden jogi következményeivel együtt, – melynek jogi következményei nem a korábban és visszamenőlegesen most újra vizsgálatra „berendelni kívánt” személyt terheli, főleg nem a véglegesen alkalmatlanná nyilvánítottak esetében!
Tehát „visszaterelés” csak oda, és csak a korábban már VÁLLALT állami munkára lehet – másra, (parasztjog szerint) csak önkéntes alapon – és kérni kell az „idegbeteg fegyverviselési engedély kiadását”, mert fegyveres szolgálatra volt szerződése 20-40 évvel ezelőtt.
A szolgálatban leépülést követő elhalálozásig (nem megdöglesztésig) szóló ellátás, nyelvtani vagy „nyelvújítmányozási” átnevezése nem feltétlenül jogellenes, csak a hátsó szándékkal történő csökkentése, megvonásának irányába mutató, logikai bukfenccel történő lehetőség megteremtése az: – egyébként továbbra is a – szerződés szerinti – jelenlegi (folyósított, stb.) ellátás jár!
Bocsánat a hülye kérdésért, de a Dr. XY med.habil pszichiáter IGAZSÁGÜGYI elmeorvos szakértő professzor stb. volt talán alkalmatlan?
Új, korábbitól bármiben is eltérő kötelezettség vállalására kényszeríteni bárkit visszamenőlegesen? – Líbiában, Venezuelában, Kubában és Pekingben is lehet…
Az már jelentéktelen, úgymond újabb hab a tortán, hogy akikre ez a DIKTÁTUM vonatkozna az kizárólag a 1970-es évektől szerződőkre terjed ki, viszont tudomásom szerint – fenntartva tévedésem lehetőségét – akkor már nem volt Magyarországon „logisztikai kényszermunka felügyelői” státusz Rendőrség, Honvédség, Tűzoltóság, BV-nél stb., még a jelenleginél is jogállami-(bb)-nak TŰNŐ rendszerben…
Tisztelettel: – Ön(ök) is fentiek szerint értelmezik a szerzett jogot?
Érdeklődve figyeljük médiában az alkotmánybíróság rokkantnyugdíjjal kapcsolatos döntésének „leferdítését”, mely jogilag nem alkalmazható arra, amire „szándékoztak beszerezni” azt a 2010 óta (folytatólagosan elkövetve) áldott 2/3 fülkeforradalmárok: – kiknek a n n u n c i á c í ó n k a t küldjük…(Kádár20ároktól 10telettel, + 6.935.000 millió választópolgár „pappír” vissza nem küldő is)
Tisztelettel Önnek, Önöknek és minden nagybetűvel is írható EMBERNEK! – a nem jogvégzett átlag embertől korábbi firkálmányát átfogalmazva ÚJRA…
„Utókérdés”: Magyar jogvédők – akiknek szintén angyali üdvözletünket küldjük – tudják-e, hogy a George Washington University merre van, esetleg „érdekvédő” jogászok jártak-e „arrafeleirányban”?
***Ez egy ismeretlen eredetű, szabad gondolatokat, szabad véleményeket tartalmazó anyag, tehát bárki más szabadon felhasználhatja, bármely idegen nyelvre lefordíthatja és a világhálón magán- vagy jogi személynek, szervezetnek, (média, sajtó stb.) elküldheti, ideértve a világ 2/3-át is, mivel szabad gondolatokból eredő és okfejtésében szabad véleményt tartalmaz! Fenti gondolat(ok), vélemény(ek) amennyiben olvasó(k)nak is voltak, de még nem summázta össze: – az erre való tekintettel gondolatok szabadon kiegészíthetők, bővíthetők, változtathatók a véleménnyel, okfejtéssel megegyező irányban…***
Tisztelt Tanár Úr!
Ha egyszer szociológusként, politológusként vagy történészként kedve támad hosszabb tanulmányt vagy könyvet írni „A kádárhuszárok tündöklése és bunkósága vagy megdöglesztése” címmel, fentebb használt „betűket” mint eklatáns példát legnagyobb tisztelem mellett, felhasználhatja ahhoz…
Egyetértek Krémer tanárúr okfejtésével, kis (de nem elhanyagolható) kivétellel.
(azért “tanáruramozom” mert tanított a főiskolán)
Nos, a kivétel !
A TMRSZ, azaz pontosabban az azzal kapcsolatos okfejtése.
Nem azzal vitatkoznék, hogy milyen indíttatású és nézeteket valló szervezetről van szó. Nem tudok ezzel kapcsolatban mit mondani, mivel nem ismerem igazán a hátterét a szervezetnek, csak amit a sajtóból ismerhetek ill. olvashattam.
Az egyet NEMértésem oka, az a pont, ahogy próbálja egy platformra tenni az Orbán kormányzattal, ill. annak céljaival. Ezt egyébként nem igazán értem, – biztosan nem vagyok kellően politikailag képzett, mint Pelikán a tanúban.
Ami viszont szerintem abszolút nem vitatható, hogy eddig ez a szervezet állt ill. áll ki a leghatározottabban az érdekeink mellett.
Ezt lehet vitatni, meg mindenféle politikai színezettel színezgetni, vagy akár radikális jelzővel ellátni, -de ez van!
Mondom ezt, hogy egyetlen szakszervezetnek sem vagyok és nem is voltam soha tagja.
Ezt nem azért mondom, mert ez valamiféle erénynek gondolom, hanem azért hangsúlyozom, mert ezzel szeretném érzékeltetni, hogy mint kívülálló azt hiszem elég objektív tudok így lenni.
Véleményem szerint ha mindegyik szakszervezet hasonló határozottsággal állna ki és természetesen egymással összefogva, az érdekeink érvényesítésében sokkal előrébb tarthatnánk.
Férre kellene tenni a politikai minősítgetéseket, az ráérne akkor amikor nincs HELYZET ! De most sajnos helyzet van és arra lenne szükség, hogy minden szakszervezet, beleértve a nem rendészetieket is egyöntetűen álljanak ki minden dolgozó és nyugdíjas érdekében.
Pont az látszik valósággá válni, ami valószínűleg a kormányzat célja.
Megosztottság, összeférhetetlenség, viták tömkelege, egymásra mutogatás.
Pontosan ez, ami ellehetetleníti és kudarcra ítéli magát az ügyet, melyet hivatott lenne szolgálni minden szakszervezet.
Mint mondtam fentebb, lehet nem vagyok eléggé “politikailag képzett”, de én így látom.
Csak egy beteg gondolat docens ÚR az írásához: – „G” csoport rendszeres olvasójától! (…megjegyzésem: az “alaptörvény” egy totalitárius diktatúra alapjait rakja le…)
Az igazságra felesküdve, „jogállamban” megrendülve, de mégis rendületlenül a jelenlegi jogalkotás nemtelen hátsószándékáról, melyet a „zemberek” fenyegetettségének, zsarolásának, kiszolgáltatottságának totálissá tétele érdekében tettek Ők…: – a magyar 2/3 = EU és a világ kétharmadának (képzelt) urai!
2/3 = 1/8 ( 920 ezer, közte ismeretlen számú kakás papír…)
Werter népnemzeti meine hunleány Zwanzigáriner und hunfi Zwnazigárer „zus-ammen”!
Tájékoztató jellegű információ ( orvos által felírt „gyóccer” hatása alatt ):
Egy általam ismeretlen, kedvesnek látszó vagy „es ist ein Nebelstreif” (ld. „gyóccer” mellékhatások) jogi végzettségű NÉZŐPONTHEGESZTŐ logisztikai kápó betanított segédmunkás ismerősének általános iskolai osztálytársa mellett ülő gyermek nagyszüleinek venezuelai rokona azt HALLOTTA a tiszafügykösi feltételes buX+állóban Szanszkrit telefon-távgyógyász és Perzsa töppedtnarancs senyvesztő foglalkozású norvég nyelven beszélgető „Naésasztánból és Hátasztánból” származó bohócügyi államtitkár munkásőr szakaszvezető végzettségű ANYÓSától, hogy…:
- 24 óra ELEGENDŐ idő, egy őrizetes ELLEN SZÓLÓ
- BIZONYÍTÉK(ok) eltüntetésére, de rossz nyelvek szerint
- az E L K É S Z Í T É S É R E auch!
Hallott már valaki telefon-távgyógyászt, anyóst vagy minisztert hazudni?
Ééén! – Soha!
Mondja el véleményét!
Moderációs irányelvek!
Komment írásához bejelentkezés szükséges.