Hatalmas gondokat vehet a nyakába a munkáltató, ha nem teremt tiszta helyzetet, mitől függ, hogy valaki alkalmazottként, vagy alvállalkozóként végez nála egy adott tevékenységet.

Történetünk egy valós helyzet leírásán alapszik. Volt egy magyar cég, aki egyrészt csomagokat szállított ki, másrészt heti és napilapokat a megrendelőihez. (Ez még az online média térnyerése előtt történt, ugyanakkor ez mit sem von le az értékéből, hiszen a kisvállalkozói munkajogi kérdések bizonyos szempontból való modellezésére tökéletesen alkalmas lesz ez a kis anekdota.) A lap-, és könyvkiadó vállalat alkalmazásában voltak azok az emberek, akik gépkocsivezetőként a csomagok kiszállításával voltak megbízva. Ezek a gépkocsivezetők a cég autóival végezték a munkát, naponta felvették és leadták a gépkocsit, szabott munkarendben dolgoztak, napi 8 órában. Ezeknek a munkavállalóknak napi eligazítást tartottak, az aznapi feladatokról, még azt is megmondták nekik, milyen útvonalon szállítsák ki az árút a cég megrendelőihez.

Rendben is van ez így, normál munkaviszony mellett, ahol be van jelentve teljes fizetésére a munkavállaló és havonta a fizetésével együtt kezébe kapja a bérjegyzéket is. Ugyanakkor a cég felvett olyan embereket is, akik a heti és napilapokat szállították ki. Csakhogy őket már nem alkalmazta, hanem megbízási szerződést kötött a sofőrökkel.

A megbízási szerződéssel dolgozó sofőrök is a cég autóit használták. Naponta meghatározott időben felvették és leadták a gépkocsikat, viszont nekik nem mondták meg, merre menjenek, hogy az újságokat mielőbb célba juttassák, válthatták egymást, és e tekintetben a beosztásukat a többi megbízási szerződéssel rendelkezővel maguk határozták meg. Ugyanakkor kötött munkaidőben dolgoztak, menetlevelet töltöttek i az autók megtett kilométereiről, sőt az ő járandóságukat is bérszámfejtették, a megbízási díjukat pedig bérfizetési lapon munkadíjként tüntették fel, melyből havonta levontak munkavállalói járulékot és jövedelemadót.

Tapasztaltabb kisvállalkozónak rögtön feltűnik, hogy ez a vállalkozás alaposan belegabalyodott a saját logisztikájába.

A MUNKAKÖR MEGOSZTÁSA

A “munkakör megosztása” a részmunkaidős foglalkoztatás egy formája, amelyben egy munkakörre több munkavállalót alkalmaz a munkáltató. A munkavállalók kötetlen munkarendben dolgozva azt vállalják, hogy saját beosztásuk szerint valamely munkavállaló teljesít a munkáltatónak, illetve egyikük akadályoztatása esetén egy másik munkavállaló végzi el a munkaköri feladatokat. A munkavállalóknak a munkabérből való részesedést is egymás között kell meghatározniuk, ennek hiányában egyenlő arányban illeti meg őket a munkabér.

A többi, az új Mt. által bevezetett atipikus foglalkoztatási formáról itt olvashat.

A Munka Törvénykönyve (Mt.) az ilyen helyzetet hívja munkakör megosztásnak. Ezt az atipikus foglalkoztatási formát az új Mt. vezette be. A saját maguk által beosztott váltás, és a szabad útvonaltervezés viszont a megbízási formára hajaz.

A bíróság ez esetben azon az állásponton volt, hogy mivel ugyanazt a feladatot végezték a megbízotti és az alkalmazotti jogviszonyban lévő emberek. Mindkét csoport a cég autóit használta a feladat teljesítéséhez és mivel ez egy a jogszabályban is ismert forma: munkakör megosztás, ezzel a megbízási formával a munkaadó munkaszerződést leplezett.

Ha megbízási szerződéssel foglalkoztatunk valakit:

annak még kedvességből se végezzük el a bérszámfejtését és ne vonjuk le foglalkoztatási járulékokat, hiszen ő adózik maga után

nem szabhatjuk meg részleteiben, hogyan végezze el a feladatot

nem végezheti lényegében ugyanazt, amire amúgy van alkalmazottunk. Írjunk mást a megbízási szerződésbe, kicsit álljunk kreatívan a munkakör kiosztáshoz, és lássuk be, hogy ezért cserébe kevesebb feltételt támaszthatunk a megbízottunkkal szemben

forrás: Piac és Profit