Kónya Péter: Azóta másként alakultak a dolgok. Az alkotmánymódosítás elfogadása után már nincs értelme tárgyalni, azon vitatkozni a kormánnyal, hogy csak az egyik lábunkat vágják le.

Árok Kornél: Múlt csütörtökig tartott a mandátumom. A Hivatásos Tűzoltók Független Szakszervezetének elnökeként kutya kötelességem volt megjelenni az egyeztetésen. Megpróbáltuk a legjobb pozíciót kiharcolni az állomány számára.

Kovalovszky Dániel felvétele

- Diplomatikusak. Viszont azt hallani: távozásuk igazi oka az, hogy a kabinet leszalámizta a szakszervezeteket. Míg egyesek megállapodnának a kormánnyal, önök a keményebb fellépést szorgalmazzák.

K. P.: Bízom benne, hogy nem sikerült leszalámizni minket. De tény, voltak véleménykülönbségek. Az ok: a szakszervezeti vezetők másként szocializálódtak, és eltér egymástól a rendőr, a tűzoltó és a börtönőr helyzete.

Á. K.: A miniszterelnök úr azt mondta, az is válasz, ha nem tudjuk elfogadni a tervezetet, a törvényjavaslat így is, úgy is két héten belül a parlament elé kerül. Ha az asztalnál nem tudunk megállapodni, más eszközökhöz kell nyúlnunk.

- A kormány eddigi tevékenysége nem utalt arra, hogy bármikor meghátrálna. Orbán bohócügyi államtitkáros kirohanása is jelezte, hogyan áll hozzá az ügyhöz. Miben bíztak?

Á. K: A józan paraszti észben. Abban, hogy megértik, mi foglalkoztatja az állományt, és ráébrednek: nem eurokonform visszamenőlegesen törvénykezni, emberek egzisztenciáját, családi életét tönkretenni.

- De erre eddig is volt példa.

Á. K.: Azt reméltük, hogy az általunk javasolt törvényi garanciák bekerülnek a jogszabálytervezetbe. Most átnevezik és megadóztatják az öregségi nyugdíjkorhatár alatti „valamit”. Ezt csak akkor tudtuk volna elfogadni, ha a járandóság új elnevezése bekerül a Lázár–Balsai-féle alkotmánymódosító javaslatba, illetve a sarkalatos törvényt is bemutatják a szakszervezetnek. Egyik sem történt meg.

- Vagyis jól átverték önöket.

K. P.: Két hete a Pintér Sándorral folytatott tárgyalásokon formálódott egy kompromisszumos javaslat. A belügyminiszter később azt mondta, a tervezetet a kormány is elfogadta. A miniszterelnök úrral folytatott egyeztetést követően végül egy elfogadhatatlan indítványt láttunk viszont.

Á. K.: Végig ragaszkodtunk a nyugdíj elnevezéshez. Hiszen azt – akár a tulajdont – védi a jog. A kormány azért keres új kifejezést, hogy a járandóságainkat csökkenthesse. De ne legyen senki naiv: ez a történet nem harmincezer, hanem hatszázezer embert fog érinteni.

- Kónya Péter arra hivatkozott, hogy Magyarországon a hatalom a népé, nem lehet vele bármit megtenni. De a Századvég kutatása szerint…

Á. K.: Melyik párthoz közeli intézet a Századvég?

- Jó kérdés. Szóval, a közvélemény-kutatás szerint a „nép” 69 százaléka nem tartja igazságosnak a rendvédelmi dolgozók korkedvezményes nyugdíjazásának jelenlegi feltételeit.

Á. K.: Rendben: szigorítsuk az egészségügyi felülvizsgálat szabályait, így egy-két százaléknyi dolgozó nem fog rokkantnyugdíjba vonulni, de nem visszamenőleges hatállyal.

K. P.: Lehet tárgyalni az új életpályamodellről is. De miközben állampolgári jogainkat korlátozzák, elveszik szinte az összes juttatást, amely eddig a fegyveres és rendvédelmis pályához tartozott. Ez igazságtalan. Az ügy túlnőtt a szolgálati nyugdíj kérdésén. Hozzákapcsolódik a munka törvénykönyvének módosítása, a szociális párbeszéd rendszerének leépítése. Már az orvosok is külföldön keresik a boldogulásukat. Lehet hivatkozni a kétharmadra, de az már régen elfogyott.

- Azt nem tudják elfogadni, hogy több száz milliós megtakarításra van szükség? Bár a kormány nem beszél megszorításokról, de lényegében erről szól a Széll Kálmán terv.

K. P.: Érdekes, hogy a kormány a nadrágszíjat nem a saját elitjén akarja meghúzni. Pedig magukon kellene kezdeniük a spórolást. Ehelyett a gazdagokat tovább gazdagították. Ha rossz helyzetben van az ország, miért nem hagyták meg a progresszív adót? Stadionépítésre, nyomtató- és autóvásárlásra viszont van pénz.

Á. K.: Kiszámoltuk: ha csak harmincezer korkedvezményes veszi fel ismét a munkát, akkor ez – a munkavállalói járadékkal, közterhekkel, cafeteriával – ötvenmilliárd forint pluszköltséget jelent. És milyen munka lesz az, ha ezek a többségükben beteg emberek ismét dolgozni kezdenek?

K. P.: „Széll Kálmán” befújt egy felmérést az irodámba, amely azt taglalja, milyen biztonságpolitikai kockázattal jár a kormány intézkedése…

- Legalább valamilyen hivatalos rendőrségi irathoz jutott hozzá?

K. P.: Természetesen. E szerint semmi nem garantálja, hogy azok a korkedvezményes nyugdíjasok, akik a civil életben, például őrző-védő cégeknél helyezkedtek el, nem kerültek kapcsolatba az alvilággal. De vizsgálták azt is, hogy milyen morális következményei lehetnek a kormány terveinek. Például az az Afganisztánban szolgáló katona vagy az a tűzoltó, akitől megvonják a jövőbeni juttatásait, a létbizonytalanságban nem tud százszázalékosan teljesíteni. A törvényt megszavazó országgyűlési képviselők lesznek a felelősek minden következményért.

- Orbán jelezte, ő akkor is kitart, ha beköltöznek a hálószobájába.

K. P.: Nem értek egyet azzal, ha valakinek a családját fenyegetik. Nekünk nem Orbán Viktor feleségével vagy gyerekeivel kell megküzdenünk…

Á. K.: …hanem a kormányfő politikai nézeteivel.

- Meddig tudják a kezükben tartani az eseményeket? Kónya Péter már szabadcsapatokat vizionált. A lapunknak név nélkül nyilatkozó rendvédelmisek úgy fakadtak ki: nem lesz törvény az utcán.

K. P.: Keressük a megoldást. De ha minden demokratikus eszközt bevetettünk, és az emberek azt látják: ez sem elég, akkor valószínűleg jönnek a szabadcsapatok.

- És önök mit tesznek? Blokád? Sztrájk?

K. P.: A „fükeforradalommal” szemben június 16-án békés „bohócforradalom” lesz. Megszólítunk minden magyar állampolgárt, csatlakozzon hozzánk.

Á. K.: Az Alkotmány utcában felállított szavazófülkékben bohócnak maszkírozva visszavonjuk a Fidesz–KDNP-re leadott szavazatainkat.

- Aha. Az Árok Kornél által az orbáni mintára meghirdetett szociális konzultációra is a béke fenntartása miatt van szükség?

Á. K: Ez egy párhuzamos megoldás. Ne mindig csak azt mondjuk a kormány tervére, hogy szerintünk nem jó. Dolgozzunk ki javaslatokat arról, hogyan képzeljük el az oktatást, a közlekedést, a rendvédelmet!

- Ebből a végén párt lesz.

Á. K.: Miért? Szakszervezeti politika is létezik.

- De a rendvédelmi szakszervezet kilép a maga hagyományos keretei közül, ha egészségügyi koncepciót dolgoz ki.

K. P.: A parlamentben elfogyott a képviseletünk. A törvényhozók a frakciófegyelem alapján nyomogatják a gombokat. Lengyelországban a Szolidaritás is hozzánk hasonlóan kezdte. Ne felejtse el: a rendvédelmi dolgozók nem lehetnek pártok tagjai.

- Akkor mit lépnek?

K. P.: Keressük a megoldást.