Kovács István kollégánk korábban levéllel fordult Schmidtt Pálhoz, a Köztársasági Elnökhöz.

http://www.rkdsz.hu/hirek/megoldas-a-mar-nyugdijban-levoknek-lepje-meg-mindenki-azonnal

Ezen kezdeményezése miatt levélben keresték meg. A levélben olyan kérdéseket kapott, amely mindannyiunk számára fontos. A kérdésekre válaszolt, és kért, hogy azt tegyük ki a honlapunkra, mintegy vitaindítónak.

Kérésének eleget téve olvassátok a kérdéseket és Kovács István válaszait.

Tisztelt Kovács Úr! Elnézését kérem, hogy soraimmal zavarom, de olvasva a Köztársasági Elnöknek címzett, de a nyilvánosságnak szánt levelét, szeretném megkérdezni Önt, ki és mikor helyezte kilátásba, hogy bárkinek elveszik a nyugdíját? Ebben az országban a nyugdíjakhoz egyetlen egyszer nyúltak: amikor az előző kormány egyetlen tollvonással elvette a 13. havi járandóságot… És, ha már a nyugdíjakról beszélünk: én 43 ledolgozott év után, 64 éves koromban mentem nyugdíjba. A munkám semmivel sem volt nehezebb, vagy könnyebb, mint az Ön egyik hozzászólója által említett 34 ezer irodában dolgozó rendőré vagy rendőrnőé. (Ez utóbbiakat a hozzászóló másként nevezte, de Istenem – valószínűleg ő is rendőr… Alant az idézet másolata.)

Válaszlevél:

Tisztelt ………………………….. úr.

Megtisztelő, hogy véleményét megosztja velem, ezt szeretném megköszönni.

Kérdéseire szeretnék válaszolni.

• ,ki és mikor helyezte kilátásba, hogy bárkinek elveszik a nyugdíját?

Pintér Sándor belügyminiszter, 2011. március 25.  Rendvédelmi Szervek Érdekvédelmi Fórumán

• Szíveskedjen nekem megmondani, miért kellene nekik rövidebb ideig dolgozni?

Minden magyar állampolgárnak vannak jogai. A jogok törvényekbe vannak foglalva. Ezek a törvények jelenleg azt mondják, hogy egy rendőrnek 60 év a szolgálat felső korhatára. Mellette kimondják azt is, hogy ha valaki alkalmatlanná válik a szolgálatra, azt elbocsájtják. Az elbocsájtott dolgozó végkielégítést kap, vagy ha már 25 évet leszolgált, akkor szolgálati nyugdíjat. Nyilván mikor Ön is nyugdíjba ment, egy akkori hatályos jogszabály alapján tette. A törvényalkotók határozzák meg azt, hogy ki mikor mehet nyugdíjba, ez most jelenleg két évvel kedvezőbb a „civil” életben elfogadottnál.

• De azt is kérdezhetném, hogy egy péknek, bolti kiszolgálónak vagy egy marósnak miért kell tovább dolgoznia, mint egy utcán sétáló – néha bizony földön fekvő embereket ütlegelő és rugdosó – vagy autóban ülő és szép csendesen kocsikázó közrendőrnek?

Ezen kérdése első részét rossz helyre intézte, erről a parlamentben döntenek. Törvénybe van foglalva a nyugdíjkorhatár, hogy ismételjem magam, ez a rendőröknél jelenleg 60 év. A kérdésének a második fele nem kérdés, hanem az Ön véleménye, ami egyben a rendőrök kollektív degradálása. Ez mostanság nagyon divatos. A rendőrségi kérdésekben mindenki szakembernek érzi magát. Bízom benne, hogy ez nem a személyes tapasztalata, csak a médiában hallottakat ismétli el. A rendőri munkát Ön, mint kívülálló teljes mértékben semminek nyilvánítja, ezért a válaszom végén röviden kifejteném mit is a rendőri munka.

• hogy a közrend fenntartásáért felelős, az állampolgárokat megvédeni hivatott, nem foglalkozást űző, hanem hivatást gyakorló embereknek joguk van-e az utcán tüntetni

Egyértelműen igen a válaszom. Joguk van demonstrálni. Bármennyire is fáj sok embernek az, hogy egy rendőr sem másodlagos állampolgár. Igaz, hogy sok alapvető jogunkról önként (!) lemondtunk, de ennek ellenére bármily furcsa, mi is olyan emberek vagyunk, mint Ön, vagy bárki más. Jogunk van ahhoz, hogy velünk szemben is betartsa mindenki a törvényeket. Jogunk van ahhoz, hogy hangot adjunk véleményünknek, függetlenül attól, hogy kinek tetszik és kinek nem. Uram. Ennek a helyzetnek az a neve, hogy demokrácia. nem rabszolgák vagyunk, hanem szabad emberek, még ha ezt mindenki el is felejti mostanában.

• vagy az Interneten forradalomra buzdítani, amint azt egy másik hozzászólója tette, íme:

“White mondta:

2011, április 08 | 07:48 Van megoldás a 2/3 ellen! Forradalom!!!!”

Ezen kérdését ismételten rossz helyre tetszett intézni. Én magánember vagyok, nem szerkesztek semmilyen honlapot. A www.rkdsz.hu-n megjelent Ön által idézett hozzászólásról véleményem van csak. Az én véleményem szerint nem buzdít ez semmire. Egyszerűen valakinek a jó vagy rossz véleménye. Utána néztem, az oldalra bárki írhat szabadon, nem kell hozzá az, hogy fegyveres testület tagja legyen. Ezt a kérdését kérem intézze a honlap szerkesztőségébe.

A végére, pedig amit megígértem. Megpróbálom Önnek összefoglalni a rendőri munka esszenciáját, ami épp oly lehetetlen, mintha Ön kívánna megtanítani engem a saját 43 éven át űzött szakmája fortélyaira egy levélben. Nagyon röviden sorolom fel.

A legelején szeretném elmondani, hogy véleményem szerint mindenkinek a saját munkája a „legnehezebb”, mivel ott éli meg a kudarcait, sikereit. Manapság minden területen több a kudarc. Az „élményeimet” közel 30 év tanulságaiból vonom le.

Egy rendőr számára az első és a legfontosabb nehézség, nem tud időt szakítani a családjára. Nincs ott, a családnak, mikor szükség lenne rá. Ez 30 éven át nagyon nehéz. A gyerekeim születése óta, (mindkettő kész felnőtt már) 4-5 alkalommal voltam velük szenteste, nem tudtam segíteni őket semmiben a három műszakos, minden nap változó időpontban teljesített szolgálat miatt. A család minden gondja a feleségemre hárult. És még a megélhetéshez szükséges jövedelmet sem tudtam biztosítani nekik soha.

Második legnagyobb gond a stressz. Mit jelent ez a szó. Az átlagembernél az idegeskedést. Egy rendőrnél, más. Önhöz képest fiatal korom ellenére sokat láttam sokat tapasztaltam. Láttam balestben elhunyt gyermeket, akinek egy teherautó okozott halálos koponyasérülést. A földön feküt, mellette édesanyja sírt. Én is sírtam, de azért a kicsit fóliába kellett takarnom, segítenem kellett levetkőztetni, lehelyszínelni. Minden nap eszembe jut.

Tudja ön mekkora egy 15 hónapos gyermek, aki kiságya felett kigyullad a falvédő és lángba borul a lakás? A tűz után 55 centiméteres, a kezében van az elégett macija. Láttam.

Járt már Ön éjszaka látogatóban ismeretlennél? Olyan helyen, ahol el kellett mondani, hogy a szeretett apa, anya, gyermek elhunyt? Tudja milyen érzés?

Látott már Ön olyan embert, aki felakasztotta magát, netalán, le is vágta őt?

Tudja azt, hogy ha valakit késsel szíven szúrnak a sebből folyik e a vér? És ha folyik mennyi?

Esetleg fogtak már Önre kést, azzal a szándékkal, hogy belenyomják a testébe? Ha nem, elmondom. Ilyenkor nem fél, cselekszik, de utána évekig rémálma van.

Tartotta Ön már a kezében olyan húszéves egészséges, de balesetet szenvedett fiatalt, aki nem lélegzett, és hiába próbálta lélegeztetni, elszállt belőle az élet?

Próbált már puszta kézzel szétfeszíteni autót azért, hogy kiszedje a benne lévő embert? Olyan embert, akinek a hasa alsó részétől lefelé a teljes teste felismerhetetlenségig szétroncsolódott? Közben ez az ember hangosan ordított, hogy idézem..”nem akarok meghalni, kicsi gyerekem van”. A mentő mellett halt meg 15 perc múlva. Nem tudom a nevét, szándékosan nem írtam fel. Sokszor álmodom vele. Azon gondolkodom, hogy vajon fia van-e vagy lánya.

Látta már Ön azt, hogy valamelyik munkatársának leszakítja a lábát egy autó? Hallott már Ön úgy híradást, hogy az mondták be épp, hogy az egyik kollégáját és ártatlan embereket lelőttek, olyat, aki ugyanakkor, ugyanazt csinálta, mint ön? Taposták már halálra bármely munkatársát szándékosan?

Kint volt Ön a tv székháznál? Egy kockakő kb. 3 kilogramm, a széle éles, mint a borotva. A rendőri védőfelszerelést akadály nélkül széttöri. A sípcsontot egyetlen hangos, faághoz hasonló reccsenéssel szilánkosra töri. Láttam, hallottam.

Járt már Ön bíróságon? Esetlegesen olyan ügyben, ahol alaptalanul megvádolták, emiatt fél évig nem kapott fizetést, majd miután felmentették még elégtételt sem kapott?

Önt minden nap megfigyelik? Ma 2011-ben! A számláját, a feleségét, a szeretteit ellenőrzik? Állítanak Önnek „csapdát”, hátha elkövet valamilyen bűncselekményt?

Ismer olyan törvényt, ami kimondja egységesen az Ön szakmájában dolgozókra azt, hogy hazug emberek?

Önt köpték már le? Támadták már meg? Fenyegették meg? Esetleg fenyegették meg a munkája miatt a családját, olyanokat, akik többet érnek a saját életénél? Az Ön szakmájában ténykedőket szidalmazzák nap, mint nap a sajtóban, az utcán? Az Ön szakmájában kioktatták naponta a laikusok? Ezen én már túl vagyok. Uram. Ez a stressz, nem az, hogy késik a villamos.

A harmadik gond a pénztelenség. Ez általános probléma, nem is taglalnám. Nekem a rendőri pályám alatt csak adóságot sikerült gyűjtenem. A gyermekeimnek nem tudtam megadni azt, amire szükségük lett volna. Nem tudtam a családomnak még a szerény, de viszonylag nyugodt megélhetést sem biztosítani.

A levelem végén még egyszer leírom. Nem tudom miért alakították ki a jogszabályt úgy, ahogy. De azt tudom, hogy a törvény az törvény. Ami abban le van írva azt be kell tartania még a kormánynak is függetlenül attól, hogy az kinek nyeri el a tetszését.

Még egyszer köszönöm a levelét.

Kérem viszont azt, hogy mások problémáit ne bagatellizálja el, különösképpen azért, mivel Önnek már biztos megélhetése, nyugdíja van. Biztonságos szemszögből minden másnak látszik. Most tőlünk akarnak elvenni visszamenőlegesen, de lehet, hogy a következő Ön lesz.

Kérem, jussanak eszébe soraim, mikor legközelebb mentőt, rendőrt vagy tűzoltót hív.

A levelemet ismételten elküldöm a www.rkdsz.hu –ra, hátha mások is elmondják, mit gondolnak a témáról.

Tisztelettel: Kovács István